Kipróbáltuk Osváth Zsolti lángosát, és rájöttünk miben más, mint a többi: meglepődtünk, mikor megleltük a sikere titkát

Nem olyan régen megnyitott Budapest legújabb lángosozója, a Nagyi Lángos, aminek egyik tulajdonosa az ország ismert tartalomgyártója, Osváth Zsolt. A megnyitó után a vendéglátóegység kapott hideget-meleget, volt aki odáig volt Zsoltiék lángosától, mások pedig túlárazott mosléknak nevezték. Mi most úgy döntöttünk, kipróbáljuk a Nagyi lángosát, és amellett, hogy megpróbáljuk megfejteni a sikere titkát, leginkább arra voltunk kíváncsiak, volt-e értelme nyitni egy újabb lángosozót Budapesten.

Lángost enni bár kétségkívül a Balatonon a leghangulatosabb, nem csak a magyar tengernél esik jól egy sajtos-tejfölös jól megkenve fokhagymával, megszórva egy kis lilahagymával. Aki Budapesten él, számos helyen kipróbálhatta már a lángost, akár aluljáróban, akár a belváros legforgalmasabb helyén, és mindenki eldönthette, melyik ízlik neki jobban, illetve melyiket tudja megengedni magának anyagilag, hiszen vannak olyan helyek, ahol kifejezetten borsos árat kérnek már egy sima lángosért is, míg egy külsőbb kerületben mondhatni aprópénzért jól lakhatunk. Arról nem beszélve, hogy egyes helyeken oly mértékű pofátlanság uralkodik, hogy még egy fokhagymás kenésért is képesek annyi pénzt felszámolni, mint egy szórásnyi lilahagymáért.

Mi is ettünk már lángost Budapest legismertebb sütödéjében, kóstoltuk az aluljárós verziót, most pedig leteszteltük Osváth Zsoltiékat, és amellett, hogy megtudtuk, mi a legjobb benne, rájöttünk a sikere titkára is.

Farkaséhesen léptünk be az ajtón, a pultban álló hölgyek vidáman, hangosan köszöntöttek bennünket, még a lángossütő mellett álló csinos dolgozó is őszinte mosollyal nézett felénk, pedig elviselhetetlen forróság lehet azon a részen, ahol ő napi 8 órában melózik. Az ő hőérzetükön is csupán egy ventilátor tud segíteni, amiből egyébként a vendégtérben is el van helyezve néhány - tekintettel a borzasztó kánikulára.

A kasszánál álló hölgy hamar fel is vette a rendelésünket, mindketten egy-egy sajtos-tejfölös lángost kértünk. A hölgy megkérdezte, hogy fokhagymát, lilahagymát, snidlinget kérünk-e rá. Rögtön görcsbe szorult a gyomrom, mert imádom halmozni az élvezeteket, de nyilván nem mindenáron pakoltatom meg a lángosomat, így aztán udvariasan visszakérdeztem:

Milyen áron futnak nálatok a plusz feltétek?

A hölgy valószínűleg meglepődhetett a kérdésen, mert kikerekedett szemekkel közölte velem, hogy ezek nem kerülnek plusz pénzbe. Bár megnyugtató volt a válasz, azért én még leteszteltem, van-e némi turpisság a dologban, úgyhogy jött a következő kérdésem:

És ha mindháromból kérek rá?

A hölgy elmosolyodott, és annyit mondott:

Akkor sem.

Nyilván ezek után bátran mondhattam neki, hogy akkor mindegyikből kérnék rá egy keveset, hiszem így is-úgy is 1700 forintba fog kerülni nekem az a sajtos-tejfölös. Ráadásul Osváth Zsoltiék kedveskedtek a vendégeiknek azzal, hogy egy 11 százalékos kedvezményre jogosító kupont tettek ki a közösségi oldalukra, amit ha bemutatunk a pultnál, azonnal levonódik. Mutattam is a kupont, mire elszomorító reakciót kaptam:

Jajj drága szívem, ez múlt héten lejárt.

Ez volt nekem a sokkpillanat, de aztán a hölgy nagyon kedvesen azt mondta, hogy telefonál egyet, amiből aztán három lett; végül oda lyukadtunk ki, hogy mivel valóban nem volt határidő feltüntetve a posztban, hogy meddig él ez a kedvezményes ajánlat, megkaptam olcsóbban az egyébként sem túl drága lángost.

Mert azért mondjuk ki, Budapest belvárosában vagyunk, Osváth Zsolti lángosozójában, és 1700 forintba kerül egy sajtos-tejfölös, amire még kérhetsz akár fokhagymát, lilahagymát, és snidlinget is - meglepő és csodálatos.

Hát még az íze! Először megijedtem, mert kissé méreten alulinak gondoltam a lángost, de aztán megemeltem, és egyből éreztem, hogy ebben aztán van anyag rendesen. Az ember ilyenkor meg attól fél, nehogy fullasztó, tömény legyen a tészta, de amint beleharaptam, minden kétségem elillant. A lángos kívül ropogós, belül pedig kellemesen puha és ízletes volt; olyan, amilyennek egy lángosnak lennie kell. Nem volt lyukas, nem volt szakadt, nem tocsogott az olajban, nem volt egyik helyen félig nyers vagy fogtörően kemény, egy tökéletesen kelesztett és megsütött lángost kaptam, amin bőségesen volt tejföl és sajt, és nem spórolták le róla az említett plusz feltéteket sem.

^{(Fotó: Promotions)}

Mondhatjuk, hogy a nagy meleg miatt nem is tudtam volna többet enni, de ez nem igaz. Ez a lángos mindenhogyan laktató volt, pedig általában kettőt szoktam megenni, akár a strandon vagyunk, akár otthon készítjük.

Az tehát, hogy a Nagyi Lángosban túlárazott moslékot árulnának, határozottan, és már tapasztalatból beszélve visszautasítom, teljesen korrekt árak vannak, nagyon finom a lángos, és nagyon kedves a kiszolgálás is. Persze sokan mondhatják, hogy ez egy fizetett cikk, hogy biztos tudták, hogy megyünk; NEM, nem volt előre megbeszélve, nem kerestek meg minket Osváth Zsoltiék, hogy írjunk csupa szépet és jót róluk, egyszerű vendégekként mentünk el a Nagyiba.

De vajon volt-e értelme nyitni egy sokadik lángosozót Budapesten?

Ha mindenhol ilyen minőségben csinálnák a lángost, azt mondanám, nem, de a Nagyiban tényleg úgy érzi magát az ember, mintha a nagyszülőknél lenne, és majszolná a mama frissen sütött lángosát. Ez az a hely, ahol nem akarnak nyerészkedni a turistákon, nem akarják lehúzni a magyarokat, tökéletes balanszban van az ár-érték arány. Ugyan házi szörpöt nem kóstoltunk, de legközelebb arra is sort kerítünk, ahogy a ragus lángosokra is.