Titkos magyarországi objektumot lepleztek le a mélyben, napjainkban is világmegváltó kísérletek zajlanak Budapest utcái alatt

A világ több más fővárosához hasonlóan (pl. Párizs, Bukarest, Moszkva) Budapest építészei sem csak a föld felett dolgoztak: szabad szemmel kevésbé feltűnő, de fővárosunk bővelkedik az érdekesnél érdekesebb földalatti objektumokban. Egykori szenespincék hálózata, háborús óvóhelyek, a hajdani állampárt titkos bunkerei, a kőbányai pincrendszer búvártúrán is látogatható csatornái, a Sziklakórház folyosói; a sor hosszasan folytatható. Kevésbé ismert a budai hegyekben található Jánossy Földalatti Kutatólaboratórium. Őrzött területen, a  KFKI csillebérci telephelyén található, egyszerű, fehérremeszelt aknatetős lejárata megbújik a budai bozótosban, nem is gondolná az ember, hogy a hűvös, szűkös, csigalépcsős pincerendszerben komoly tudományos élet zajlik.

Jánossy Lajos a magyar fizikusok élvonalába tartozott, a kozmikus müönok és más nagy energiájú részecskék területén végzett mérései és kutatásai szakmáján belül világhírűvé tették. Egyfotonos interferencia kísérleti szintén nagy nemzetközi érdeklődésre tartottak számot. Amikor Magyarországon felmerült egy magfizikai kutatóintézet létrehozásának az ötlete, a vezetők Jánossyt gondolták a legmegfelelőbbnek a feladatra, ő azonban ekkor (késő '40-es, korai '50-es évek) az Egyesült Királyságban dolgozott neves, sok nemzetiségű tudóscsapattal.

Jánossy éppen Dublinban kutatott Erwin Schrödingerrel, a kvantummechanika egyik atyjával, amikor a felkérés megérkezett, hogy legyen az itthoni újonnan létrehozott fizikai intézet vezetője. Jánossy azonban tudós volt, így a felkérésre először nemet mondott, mivel Dublinban ő volt kozmikus sugárzás részlegének vezetője, és a rendelkezésére álltak a világ legjobb laborai és eszközei szakterületén. A történet szerint az állampárt új ajánlatot tett Jánossynak: akkora tornyot építenek neki, amekkorát csak akar, minél közelebb az éghez, hogy a részecskéket mérni tudja. Ezt az ajánlatot Jánossy már elfogadta, állítólag csak egyetlen feltételt szabott: a tornyot lefelé építsék, neki ugyanis a mélyben zajlanak a kutatásai. A Rákosi-kor politikai elitje kénytelen volt elfogadni a fizikus hozzáértését, a nagy energiájú kozmikus részecskekutatáshoz a föld alá kell menni, így épült meg a csillebérci a kutatóközpont, ami ma a Vesztergombi Nagyenergiás Fizikai laboratórium része.

A tervezés és az építés nagyrészét is a Magyar Néphadsereg végezte, pragmatikus szempontok alapján. A fő akna 30 méter mélyen nyúlik le Csillebérc mélyébe, 6 méter átmérőjú, 40 centiméter vastag vasbeton henger. Összesen három szintje van, 150 négyzetméternyi szoba oszlik el a szinteken, mínusz 10, 20 és 30 méteren, különböző elrendezésekben. A szobák poziciója ideális a beérkező rezgések méréséhez, bemérhető, hogy milyen irányból érkeztek. Leghíresebbek az itt végzett már említett egyfotonos interferencia kísérletei lettek, amelyek a világon először igazolták közvetlenül a fény kettős természetét. A világszínvonalú létesítmény lehetőve tette Jánossy számára, hogy hazatérése után is a világ fizikusainak élvonalában maradjon, a nyugodt, földalatti környezet megfelelő felszereléssel elősegítette az intézményben zajló munkát, egészen a '80-as évekig folyamatos volt a kutatás az objektumban.

A kétezres évek kezdetére megkopott az intézmény egykori fénye: az elhagyatott szobákat mindenütt belepte a gomba, a dolomitokból beszivárgó víz és a hűvős környezet ideális közeg volt az elszaporodásukhoz, 15 éve nem használta az aknát senki, bokáig ért a talajvíz, a részecskéket befogó érzékelőrendszerek elrohadtak, az eredeti kvantumoptikai berendezéseket megette a rozsda, egy masszív optikai kőasztal az első szinten maradt az egyetlen használható tárgy, ezt viszont mind a mai napig használják az ott dolgozó kutatók. Magyarországon a Wigner Fizikai Kutatóközpontban akkoriban kezdődtek a möontomográfiás kutatások. Diákok egy csoportja fejébe vette, hogy a Jánossy-akna ideális lenne ilyen detektorok használatára. A müöntomográfiás eljárásokat elsősorban a geológia területén használják földtani kutatások során - kozmikus sugárzás javarészét a földkéreg elnyeri, csak a nagy energiájú töltött részecskék hatolnak át rajna, mint amilyen a elektronnál kétszázszor nagyobb tömegű müon. Ennek az elvnek a segítségével a detektorok egy adott területre irányított sugárzásból le tudják képezni a földtani képződmény szerkezetét, megtalálni benne a járatokat, megállapítani milyen érceket tartalmaz. Történelmi kutatásokhoz is használják: müontomográfias eljárással tártak fel eddig ismeretlen járatokat és kamrákat különböző egyimptomi piramisokban.

Az egykor kiskatonák által társadalmi munkában épített és ásott aknát a diákok kezdték el rendbe rakni és felújitani: először csak takarítottak, konténerszámra került ki a szemét. Később lett elektromos hálózat, internet, gázvezeték, minden ami szükséges a 21. századi működéshez, akár 1 napot is tud működni külső áramforrás nélkül, felújitották a liftet és a vészkijáratot. Az érdemi kutatómunka újraélesztésével az intézet ismét bekapcsolódott a nemzetközi tudományos életbe,a magyar kutatók részt vesznek Európa szerte workshopokon, tapasztalatikat megosztják Európa más földalatti laboratóriumaiban dolgozó fizikus kollegáikkal, a Jánossy-akna megtalálta helyét az európai kutatóhálózat részeként a diákok munkájának köszönhetően.

Forrás: rtl.hu