Sokkot kaptak a régészek: kiderült, miért a konyha padlója alá temették a halottakat az ősi családok

Ma már egyenesen bizarrul hangzik a gondolat, hogy a nagyszüleinket a konyha padlója alá vagy a belső udvar sarkába temessük el. Az American Antiquity című tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány azonban arra világít rá, hogy ez a gyakorlat sokkal elterjedtebb volt a múltban, mint azt az újkori néprajzi feljegyzések alapján gondolnánk. A modern temetők kialakulása és a házon belüli temetkezés eltűnése mögött ugyanis nem pusztán a higiénia állt, hanem a gyarmatosítás, a vallási áttérések és a gazdasági érdekek kőkemény térhódítása.

Sokkal gyakoribb volt, mint eddig hittük

A kutatók két hatalmas, kultúrákon átívelő adathalmazt hasonlítottak össze. Az egyik a néprajzi feljegyzésekből, a másik pedig a tisztán régészeti leletekből származott, hogy kiderítsék, milyen gyakran hantolták el az emberek a halottakat a saját házaikban vagy azok közvetlen közelében.

Az eredmények teljesen a feje tetejére állították az eddigi feltételezéseket. Az 53 néprajzilag dokumentált, modern kori közösségből mindössze 21 százalék gyakorolta a lakóhelyi temetkezést. Ezzel szemben a 42 vizsgált régészeti eset 43 százalékában találtak bizonyítékot arra, hogy a halottak a ház padlója alatt vagy az udvaron pihentek. Az eredeti hipotézis, miszerint a letelepedett, állandó falvakban élők hajlamosabbak voltak erre, szintén megdőlt: a lakóhely állandósága statisztikailag egyáltalán nem befolyásolta a döntést.

A gyarmatosítók a földért tiltották be a szokást

A néprajzi adatok egyértelmű mintázatot rajzoltak ki a változásról. A lakóhelyi temetkezés háttérbe szorulását és a közösségi temetők megjelenését drasztikusan felgyorsította a gyarmatosítás és a kereszténység terjedése.

Kiváló példa erre a 19. századi, brit gyarmati uralom alatt álló Ghána esete. A brit törvényhozás hat különböző alkalommal módosította a helyi jogszabályokat, hogy kötelezővé tegye a közösségi temetők használatát a házak alatti sírok helyett. A tanulmányban idézett források szerint a gyarmati hatóságok nagyon is jól tudták, mit csinálnak: rájöttek, hogy az őslakosok soha nem lennének hajlandók eladni azt a földet, amely a saját őseik földi maradványait rejti. A temetők létrehozása tehát egy hideg, számító stratégia volt, amely megkönnyítette a földek magántulajdonba adását és kiárusítását.

Voltak közösségek, amelyek a végsőkig ragaszkodtak a hagyományaikhoz. Raymond Firth antropológus közel egy évszázada figyelte meg a csendes-óceáni Tikopia népét. A törzs tagjai még a kereszténység felvétele után is a házakban vagy közvetlenül az eresz alatt temették el a halottakat. Firth 1936-ban így fogalmazott: az ősi szokáshoz való ragaszkodás a rokoni érzelmek hihetetlen erejét mutatja.

Nem csak a gyászról, a vagyonról is szólt

Az ősi családok számára a lakóhelyi temetkezés sosem pusztán egy üres hagyomány volt. Az, hogy az ősöket a ház közelében helyezték nyugalomra, szorosan a földhöz kötötte a családot, egyértelművé tette az öröklési vonalakat, és a mindennapi élet részévé tette a halottak emlékét.

Jack Goody antropológus 1962-ben a nyugat-afrikai LoWiili népnél jegyezte fel, hogy azokat a nagyapákat, akik sikeresen felépítettek egy otthont és már két generációnyi leszármazottat tudhattak magukénak, nem a közös temetőben, hanem a saját házuk udvarán hantolták el. Ez a fizikai jelenlét volt a végső bizonyítéka annak, hogy a föld és a társadalmi státusz az adott családhoz tartozik.

A régészetnek újra kell gondolnia a múltat

A felfedezés komoly fejtörést okoz a szakembereknek. A régészet sok esetben a modern kori néprajzi megfigyelésekre támaszkodik, hogy megértse a múltat. Ez a módszer azonban csak akkor működik, ha van egy töretlen folytonosság az ősi és a mai kultúrák között. Ha egy olyan mélyen személyes dolgot, mint a temetkezés helye, a gyarmatosítás teljesen átírt, akkor a huszadik századi feljegyzések torz képet mutathatnak a valódi emberi történelemről.

Bár bizonyos helyeken, például az ókori Athénban vagy Észak-Görögországban már a gyarmatosítás előtt is kikoptak a ház alatti sírok, a globális adatok egyértelműek. A történelem során sokkal gyakrabban fordult elő, hogy az otthon falai nemcsak az élőknek, hanem a halottaknak is menedéket nyújtottak.

(via)