Nem a véletlen műve? Így vált a gízai nagy piramis a földrengésekkel szembeni ellenállás tökéletes ókori példájává
A Hufu-piramis több mint 4500 éve magasodik az egyiptomi sivatagban, és bár a környéken számos pusztító erejű földrengés történt, a monumentális építmény szinte sértetlen maradt. Kutatók egy csoportja Asem Salama vezetésével végre megfejtette, hogyan képes ez a hatalmas kőtömeg ilyen elképesztő stabilitást mutatni. A Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány rávilágít, hogy az ősi építőmesterek nem csupán a vallási célok, de a szeizmikus kockázatok kezelésében is évszázadokkal megelőzték korukat.
Hufu fáraó piramisa a gízai komplexum legnagyobb építménye, amely körülbelül 2,3 millió kőtömbből áll. Bár a piramisok építésének technikai részletei körül máig heves viták zajlanak a szakemberek között, a kutatók most arra keresték a választ, miként maradhatott meg ilyen kiváló állapotban az építmény annak ellenére, hogy több jelentős földmozgást is átvészelt az elmúlt évszázadokban. A gízai régiót számos, 50 mérföldes (kb. 80 km) körzetben kipattant földrengés érte – köztük az 1847-es 6,8-as és az 1992-es 5,8-as magnitúdójú rengés –, ám a piramis ezeket is minimális szerkezeti sérüléssel vészelte át.
Az ókori világ hét csodája közül hármat földrengés pusztított el, már csak egy van hátra
Olvass tovább...
Szeizmikus rezgések és az ókori mérnöki zsenialitás
A kutatócsoport a piramis körüli 37 ponton rögzítette a környezeti rezgéseket – azokat a folyamatos, alacsony szintű talaj- és szerkezeti mozgásokat, amelyeket az emberi tevékenység vagy a környezeti tényezők váltanak ki. Az adatok elemzése során kiderült, hogy a piramis belsejében a rezgések 2 és 2,6 hertzes frekvencián oszlanak el, míg a környező talajban ez az érték mindössze 0,6 hertz.
Ez a frekvenciakülönbség kulcsfontosságúnak bizonyult: a piramis kialakítása ugyanis képes csökkenteni a rezonanciahatást, korlátozva a kölcsönhatást az építmény és a talaj között földrengés esetén – derül ki a Gizmodo cikkéből.
A piramisok titkai, Tutankhamon és Kheopsz fáraók rejtélyei
Olvass tovább...
Rejtett védelmi mechanizmusok
A vizsgálatok rámutattak, hogy az építmény belső terei – különösen a Király kamrája feletti úgynevezett tehermentesítő kamrák – kritikus szerepet játszhattak a pusztító frekvenciák kiszűrésében. Ezek a szerkezeti elemek megóvták a fáraó nyughelyét a káros rezgésektől. Ugyanígy az alapkőzetbe vájt föld alatti kamra is stabil maradt a szeizmikus események során.
Bár a kutatók szerint nem állíthatjuk biztosan, hogy az ókori egyiptomiak tudatosan földrengésbiztos épületeket akartak létrehozni, az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy az építőmesterek mélyreható ismeretekkel rendelkeztek a szerkezeti tervezésről és a geotechnikáról, amely lehetővé tette, hogy alkotásaik az örökkévalóságnak szóljanak.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Sziklák, tenger és egy falatnyi bugyi: Oczella Krisztina olyat villantott, hogy majdnem elállt a lélegzetünk!
Olvass tovább...
Ambrus Attila őszinte vallomása a válás után, ezt gondolja ma az életéről
Olvass tovább...
