Ambrus Attila őszinte vallomása a válás után, ezt gondolja ma az életéről

Ambrus Attila ismét a figyelem középpontjába került, miután őszintén beszélt arról, hogyan tekint ma az életére. Az egykori Viszkis szerint közel a hatvanhoz már nem a nagy álmok hajszolása foglalkoztatja, csak a békés élet, és hogy minél több időt tölthessen a gyermekeivel. A vallomás néhány héttel azután érkezett, hogy nyilvánosságra került: véget ért a házassága.Június árulta el, hogy ő és felesége, Réka külön utakon folytatják. A keramikus később elismerte, hogy saját nehéz természete is szerepet játszott a kapcsolat megromlásában, ugyanakkor tisztelettel beszélt volt feleségéről, aki hosszú éveken át kitartott mellette. A párnak két közös gyermeke született, Anna és Magor.

Az RTL-nek adott nyilatkozatában azt is elárulta, hogy a különválás valójában már 2025 augusztusában megtörtént, a nyilvánosság azonban csak idén nyáron értesült róla. Réka a gyerekekkel Bajára költözött, ő pedig Búbánatvölgyben maradt, ahol jelenleg is építkezik. A közös családi házat eladásra hirdették meg.

Már nem a múlt, hanem a jelen foglalkoztatja az egykori Viszkist

Az Utolsó vacsora című műsorban Ambrus Attila arról beszélt, hogy gyerekkora szeretethiánya egész életére hatással volt, és a börtönévek alatt döntötte el, hogy más irányba viszi az életét. Azt mondta, ma már nem a múltján rágódik, hanem arra törekszik, hogy tisztességesen éljen. Közel a hatvanhoz már a „B oldalon” jár, és úgy érzi, élete nagy részét már maga mögött hagyta. Ha csak egyetlen napja maradna, azt szerettei és barátai körében töltené egy üveg whisky mellett. A legnagyobb ajándéknak továbbra is két gyermeke születését tartja, akik szerinte ma is az élete legfontosabb mozgatórugói.

Ambrus Attila ma már egészen másként tekint az életére

Ambrus Attila szerint az elmúlt évtizedek minden nehézségük ellenére fontos tanulságokat hoztak számára. Úgy érzi, ma már nem a múlt hibái vagy az elszalasztott lehetőségek határozzák meg a mindennapjait, hanem az, hogy békében tudjon élni önmagával és a környezetével. Bár a sorsa sok mindent elvett tőle, úgy gondolja, ugyanennyit adott is: olyan tapasztalatokat, amelyek nélkül ma nem lenne az az ember, aki lett. A beszélgetés végén arról is beszélt, hogy ma már kiegyensúlyozott emberként tekint magára, és hálás mindazért, amit az élet végül meghagyott neki. Saját bevallása szerint ma már nem azt nézi, mit veszített el az életben, hanem azt, mi maradt meg számára. Úgy érzi, a legfontosabb dolgokat már megkapta: a gyermekeit, a második esélyt és azt a nyugalmat, amelyre korábban hiába vágyott.