Vége a vitának? A görög nyelvtan szabályai igazolhatják, hogy a hunok és a magyarok egy nép
Grafológusok szerint a hun és a hungár valójában ugyanaz a szó.
A görög kéziratok titka: így lett a hunból hungár
A magyar őstörténet egyik legvitatottabb kérdése a hun-magyar folytonosság, melynek kulcsa egy izgalmas filológiai elmélet szerint nem feltétlenül a régészeti leletekben, hanem a bizánci görög kéziratok folyóírásában rejlik.
Feltételezhető ugyanis, hogy a Hun és a Hungár népnév valójában egymással megfeleltethető, és a két alak közötti különbség csupán egy évszázados írástechnikai hiba eredménye.
Amennyiben bebizonyosodik, hogy a Hunni (Ούννοι) névből elírás útján jött létre a Hungri (Ούγγροι) forma, az alapjaiban változtathatja meg nemzettudatunkat, hiszen a történeti források innentől kezdve nem két különböző népről, hanem ugyanazon nemzet önazonosságáról tanúskodnak nyelvészeti és filológiai alapokon.
Megtalálták Árpád vezér sírját, de a magyarok sosem tudhattak róla, mindent elkövettek a nyomok eltüntetéséért
Olvass tovább...
A görög kézírás furcsasága - egy elírás miatt lehetett minden
Az elmélet alapja a görög folyóírás sajátosságaiban keresendő, ahol a szavak leírása közben a tollat nem emelték fel a papírról. A kéz lendülete miatt a túl mélyre húzott kis "ν" (n) betűk könnyen „γ”-nek (g) látszódhatnak, így a dupla "nn" (νν) írásképéből dupla "gg" (γγ) válhatott, amit a görög kiejtési szabályok szerint "ng"-nek ejtettek.
A folyamatos írásmód során a kézmozdulat ráadásul egy plusz szárat is képezhetett az ezt követő "o" betűnél, ami így "ρ"-nek, azaz "r" betűnek látszott.
Valójában tehát nem három különböző betű az eltérés a két név között, hanem csupán egyetlen írástechnikai tévedés sorozata, amely során az eredeti Ούννοι alakot hibásan Ούγγροι-nak olvasták és másolták tovább.
Titokzatos kódex tárta fel középkori magyar inkvizíciót, évszázadokig elhallgatták a táltos-perek történetét
Olvass tovább...
Egyházi korrekció és a tudatos javítás nyomai
A másolási hibákra és az azokból fakadó félreértésekre már az ókorban és a középkorban is rájöhettek bizonyos egyházi személyek
Ezt bizonyítja az a megfigyelés, miszerint egyes kéziratokban a kisbetűk helyett tudatosan kezdtek döntött nagy "N" vagy nagy "Γ" betűket alkalmazni, hogy világosan megkülönböztessék a könnyen összetéveszthető karaktereket.
Mivel az ókori görög forrásokban időrendben a Hunni névalak az első, az elírás lehetősége a kezdetektől fogva adott volt a sietős folyóírás során.
Ez a felismerés megoldhatja a hun-magyar azonosság évszázados kérdését, hiszen rávilágít arra, hogy a két elnevezés mögött valójában ugyanaz a nép áll, csupán a görög szerzetesek tolla "kerekített" belőlük két különálló nemzetet az utókor számára.
