Habsburg-átverés áldozatai vagyunk? Itt a bizonyíték az ókori magyar jelenlétre a Kárpát-medencében, ők maguk árulták el

Magyar uralkodók már 368-ban?

Amikor a történelemkönyveket kinyitjuk, a bűvös dátum 896: a honfoglalás éve. De mi van akkor, ha egy 1685-ben, Lipót császár kérésére készült mű egészen mást állít - és vajon később miért lett teljesen eldugva a könyv?

Leonardo Pitoni, a neves olasz szerző könyve, a Magyar Királyok Seregei megdöbbentő állítással indít: a magyar jelenlétet a Kárpát-medencében már 368-tól datálja, ráadásul letelepedett, uralkodói minőségben. Hogy jön ki a matek?

A válasz a hun-magyar azonosságban rejlik. Pitoni műve szerint a magyarok és a hunok egyazon nép, első európai uralkodójuknak pedig azt a Balambért nevezi meg, aki a valódi történelemben is ekkortájt vezette a hun hadakat Európa felé.

Attila öröksége: az öt nyíl és a bolgár kapcsolat

A hivatalos tananyag szerint a Hun Birodalom Attila halála után atomjaira hullott. Pitoni és a régi krónikák szerint azonban ez csupán a történet fele.

Priszkosz rétor, aki személyesen járt Attila udvarában, feljegyezte, hogy a király legkisebb fiának, Irniknek jósoltak nagy jövőt - ez pedig később be is igazolódott.

A birodalom kettévált, a keleti részen pedig létrejött egy hun-alán szövetség, amely később a bolgár és a magyar történelem közös gyökerévé vált.

Itt bukkan fel az öt nyíl híres szimbolikája is: a széttartó fiak népei külön-külön elbukhatnak, de összefogva legyőzhetetlenek.

A kutatások szerint ebben az időszakban a magyar és a bolgár uralkodóházak (a Turul és a Duló dinasztia) szoros nászra léptek egymással, megalapozva a későbbi visszatérést Pannóniába.

Sokkal nagyobb lehetett a középkori főváros, mint gondoltuk

A könyv másik nagy érdekessége a városábrázolásokban rejlik. Pitoni egy olyan Székesfehérvár-rajzot közöl, amelyen a várost a Duna öleli körül, és szerepel rajta "Buda kapuja" is. Ez azért különös, mert a mai Székesfehérvár mellett nem a Duna, hanem a Sárvíz folyik.

Ez arra utalhat, hogy a középkori Fehérvár és a dunamenti Buda városa valaha sokkal szorosabb egységet alkotott, mint ma gondoljuk.

A kutatók egy része szerint Attila legendás központját, Szikambriát nem a mai Óbudán, hanem északabbra, Pomáz és Budakalász környékén kellene keresni - ott ugyanis bőségesen találni hun kori cserépedényeket, míg Óbudán a római falak között alig akad ilyen lelet.

A Monalovac nevű magaslat és környéke pedig még ma is tartogathat meglepetéseket: a föld felszínén heverő faragott kövek és szarkofágelemek egy elfeledett erődítmény hírnökei lehetnek.

Leonardo Pitoni elfelejtett könyvéről ebből a videóból értesültünk, érdemes meghallgatni, más érdekességeket is említ: