Titokzatos kódex tárta fel középkori magyar inkvizíciót, évszázadokig elhallgatták a táltos-perek történetét

A Kassai-kódex felfedezése és a magyar inkvizíció sajátosságai

A XIII. század a középkori magyar történelem egyik legjobban dokumentált korszaka, ám míg a tatárjárásról vagy az Aranybulláról mindenki tanult az iskolában, addig az abban az időben lezajlott mágusperekről szinte senki nem hallott.

A második világháború utolsó éveiben Fehér Mátyás Jenő domonkos rendi szerzetes Kassán talált rá egy kéziratra, amely a nagyközönség számára teljesen ismeretlen információkat tárt fel: a 13. századi magyarországi inkvizíció történetét.

A magyar inkvizíció jelentősen különbözött a nyugat-európaitól: míg nyugaton az egyház hatalmas lelkesedéssel égetett eretnekeket és boszorkányokat, addig nálunk jóval kisebb hatásfokkal működött.

A Kassai-kódexben talált 55 perirat leírásában közös vonás, hogy mindegyiket mágusok, táltosok ellen indították, ugyanakkor egyetlen tanú sem vallott a vádlottak ellen.

A mágusok gyógyító tevékenysége a keresztény egyházzal szemben

A 13. századra a katolikus egyház már kétszáz éve bontogatta szárnyait Magyarországon, ám a régi hit továbbra is élt a lakosság körében. Ennek kiemelt képviselői a mágusok voltak, akik legfőbb tevékenységükként gyógyítottak - a periratok tanúsága szerint ráadásul elképesztő hatékonysággal.

Míg a korabeli nyugati orvoslás többnyire imádkozásból állt, addig a magyar mágusok vizeletmintát vettek, feltérképezték a beteg környezetét, megtapogatták a testét - vagyis a modern orvostudomány diagnosztikai módszereit alkalmazták.

A gyógyítás része volt főzetek adása és kántálás is, a mágus pedig sosem egyedül dolgozott: segítői beszélgettek a beteggel vagy gyógyfüveket gyűjtöttek. Pénzt soha nem fogadtak el, csupán népük szolgálata foglalkoztatta őket.

A perek háttere és a hallgatás évszázadai

A kereszténység abban is különbözött a korábbi vallási berendezkedésektől, hogy a papságnak nem kellett képességet demonstrálnia - szemben a nomád sámánokkal és mágusokkal.

A legmegdöbbentőbb az egész történetben az, hogy a magyar mágusok valóban meggyógyították az embereket. Az inkvizíciós perek hátterében ezért sokszor a féltékenység állhatott. Fehér Mátyás Jenő szerzetes az általa megvizsgált 55 perben egyetlen tanút sem talált, aki a mágusok ellen vallott volna.

A teljes történetet Csörgő Zoltán szimbólumkutató előadásában ismerhetjük meg, aki a magyar történelem ezen elhallgatott fejezetét tárja a nagyközönség elé.

A történész előadása:

[[vid1]