Előkerült az elfeledett magyar vezér, ő lett volna a király Szent István után

A király, a herceg és a tragédia

Szent István a középkori magyar történelem egyik legmeghatározóbb alakja: az államalapító király, aki a kereszténységet és a nyugati rendet gyökeresen bevezette a Kárpát-medencébe.

Sokáig úgy tűnt, biztosítva van a dinasztikus folytonosság, hiszen fia, Imre herceg készen állt az öröklésre - ám Imre tragikus halála mindent megváltoztatott: a közvetlen örökös hiánya felborította az addig egyenesnek tűnő utat.

A trón végül Orseolo Péterhez (ahogy mostanában divatos, "Áruló" Péterhez), István unokaöccséhez került - ám a történetnek volt egy másik, mára szinte feledésbe merült szereplője is: Szár László.

Szár László helye az Árpád-házban

Szár László az Árpád-ház vérvonalához tartozott, hiszen István unokatestvére volt. Nagyapjuk közös: Taksony fejedelem. Ez dinasztikus jog szerint azt jelentette, hogy Lászlónak - és testvérének, Vazulnak - ugyanúgy lehetett volna esélye a trónra, mint Istvánnak.

Ráadásul László fia, András később király is lett, ami alátámasztja, hogy a család ezen ága valós, komoly szerepet játszott a magyar királyság történetében.

Nem véletlen, hogy a krónikák említik, még ha ellentmondásosan is: Anonymus "calui Ladizlay"-ként, a Képes Krónika pedig "Calvi Ladizlay"-ként hivatkozik rá. Egyes értelmezések szerint a "kopasz" jelzőt kapta, más olvasat szerint "heves természetű" volt, de az sem kizárt, hogy a "szár" rangot, tekintélyt kifejező melléknévként szolgált.

Mit jelentett a szár név?

A szó eredete máig vitatott. Latin források alapján utalhatott kopasz fejre, de a korabeli oklevelekben „Zaar” alakban is felbukkan, ami a „cár” rokonaként inkább rangot, hatalmi címet sugall.

Egyes kutatások még a sumer „sar” jellel is párhuzamot vonnak, amely rendet, törvényt, szabályt jelentett.

Akárhogy is, az biztos, hogy Szár László mellékneve különleges státuszt jelzett. Ha Imre herceg élete nem szakad félbe, a kérdés fel sem merül - de Imre halála után, a dinasztikus jogrend alapján, Szár László komoly trónvárományos lehetett volna és talán az ő neve maradt volna fenn Szent István után, ha a történelem másképp dönt.

Ilyen király lett volna Imre herceg, Szent István fia:

_{forrás: oszk}