24 gigantikus méretű egyiptomi koporsót találtak, máig nincs magyarázat

Új értelmezés a szakkarai Szerapeum óriásszarkofágjairól

A szakkarai Szerapeum újrafelfedezése óta (1850-től napjainkig) számos kérdésre továbbra sincs válasz - a 24 hatalmas, több tíz tonnás gránitszarkofág eredeti funkciója, precíz behelyezésük a sziklafalba vájt kamrákba, valamint a síremlékek egészen elképesztő mérete máig komoly rejtély.

Bár a hivatalos álláspont szerint az Apisz-bikák temetkezési helyéről van szó, számos részlet megkérdőjelezi ezt az elméletet.

Miért építettek a bikák számára ekkora kőkoporsókat, miközben a fáraók gyakran a testüknél is kisebb szarkofágokban nyugodtak? Miért használtak a nehezen megmunkálható gránitot a sokkal könnyebben formálható mészkő helyett? És ha valóban ez volt a bikák végső nyughelye, miért nem találtak teljes múmiákat, csupán csontmaradványokat?

Fermentáció és ősi technológia - egy szokatlan elmélet

Egy merőben új értelmezés szerint ezek a szarkofágok valójában nem temetkezési célokat szolgáltak, hanem egyfajta ősi erőműként működhettek. A prehisztorikus Egyiptomban már ismerték a fermentáció eljárását: a sörfőzés és kenyérsütés is mindennapi gyakorlat volt.

Ha valaki ebben az időszakban összekeverte a gabonát, húst, sört, kenyeret, majd mindezt egy hermetikusan zárt gránitszarkofágba zárta, az erjedés során felszabaduló szén-dioxid gáz jelentős nyomást fejthetett ki a belső térben.

A gránit, amely mikroszkopikus pontossággal illeszkedik, gyakorlatilag tökéletesen zár, a belső nyomás pedig egyre nőtt, míg elérte a fizikai határátt. A nyomás hatására a gránitban található kvarckristályok piezoelektromos töltést generálnak - vagyis mechanikai feszültség alatt elektromos energia keletkezik.

A folyamat során elektromos töltés halmozódhatott fel, mely később kisülés révén fényt hozott létre, akár a föld felszíne felett is.

Fény a föld mélyéről

Egy 2010-es japán kutatás szerint magas nyomás alatt álló gránit képes fényt kibocsátani: a kvarc elektromos töltése ionizálja a körülötte lévő levegőt, amely halványan világítani kezd.

Ha mindez valóban megtörtént a Szerapeumban, akkor az ott dolgozók számára nem volt szükség fáklyára, ugyanis maga a kőzet világított. A légkör ionizációja nemcsak laboratóriumi elmélet, hanem dokumentált földrengési jelenség is: több száz éves feljegyzések és modern megfigyelések is beszámolnak földmozgásokat kísérő "fényjelenségekről".

Az egyik legismertebb ilyen eset 2009-ben történt az olasz L’Aquillában, ahol a földrengést megelőzően szemtanúk különös fényeket láttak a város felett: a fizikai magyarázat szerint a gránit repedéseiből felszabaduló elektromos töltések hatására a légkör átmenetileg világít.

Ugyanez a folyamat mehetett végbe a Szerapeumban is: a fermentációval előidézett nyomás elektromos töltéseket generált, amelyek a földfelszín felé haladva világító ionokat hoztak létre.

Ez a kétségkívül igen különös, de tudományosan alátámasztott elmélet merőben új megvilágításba helyezi az ősi Egyiptom technológiai ismereteit, emellett pedjg azt a lehetőséget is felveti, hogy a Szerapeum valódi rendeltetése messze túlmutat a temetkezési hagyományokon - talán fényt, energiát, sőt talán még valamilyen ismeretlen célú, nyomás által működtetett rendszert szolgált.

Videó a gigantikus szakkarai szarkofágokról:

forrás: AncientOrigins