A magyarokhoz kötődő gigantikus várost találtak Kínában, így hívják, az egyik megyeszékhely nevére hasonlít a neve?

A Fehérvár nevű ősi hun főváros

Kína északi részén, a Belső-Mongólia határvidékén fekszik egy város, amely neve hallatán a magyar fül azonnal felkapja a fejét: Tungvancseng, vagyis "Fehérvár". A kutatások szerint ez volt a déli hunok fővárosa, amelyet Helian Popo, egy híres hun vezér építtetett az V. század elején. Az egykor húszezer négyzetkilométert is meghaladó kiterjedésű városban és környékén egykor mintegy negyvenezer hun és han pásztor élt, így mérete és népessége alapján egyértelműen az akkori világ egyik jelentős központjának számított.

A város különlegessége, hogy a löszfennsíkon emelt falai és szerkezete részben máig fennmaradtak. Az elmúlt évtizedekben fokozódó kínai régészeti érdeklődés nyomán megkezdődött Tungvancseng feltárása és rekonstrukciója, 2011 óta pedig állagmegóvó munkálatok zajlanak a világörökségi cím elnyerésének reményében.

A hunok és a magyarok

A 2006-ban megrendezett nagyszabású nemzetközi hun konferencián, amelyen többek között amerikai, kanadai, brit, japán és koreai kutatók mellett főként kínai és belső-mongóliai tudósok vettek részt, a magyar kutatókat különösen szívélyesen és élénk érdeklődéssel fogadták - Obrusánszky Borbála orientalistát például többen a hunok leszármazottjaként üdvözölték. A kínai szakemberek kifejezték szándékukat, hogy bekapcsolódnának az északi hunok vándorlásának kutatásába, ugyanis saját történeti forrásaik e területen korlátozottak.

A konferencián számos magyar vonatkozású előadás is elhangzott: Obrusánszky a belső-ázsiai és európai építőáldozati szokások összehasonlításáról beszélt, míg Oláh András Béla a magyar tájépítészet aspektusait mutatta be a löszépítészet példáján keresztül. Kiemelt figyelmet kapott Daubner György "A hunok titkos története" című dokumentumfilmje is, amelyet nagy érdeklődéssel fogadtak a kínai résztvevők.

A hun örökség és a magyar identitás

A konferenciának köszönhetően a hunokkal kapcsolatos kutatások új lendületet kaptak, a legújabb nyelvészeti és régészeti eredmények is megerősítik, hogy a hun civilizáció nem pusztán a történelem perifériáján létezett, hanem sajátos, eurázsiai jelentőségű kultúrát hozott létre.

A kínai források szerint a „xiong-nu” név eredeti kiejtése „hunnu” lehetett, ami tovább erősíti a hun-magyar nyelvi és történeti kapcsolatok lehetőségét. A mongol kutatók közül például Ucsiraltu úgy véli, a hun nyelvből vált szét a török és a mongol nyelv, szerinte a magyar nyelv mongol jövevényszavai is ezt az ősi közösséget tükrözik.

A modern időkben a hunok emlékei egyre több helyről kerülnek elő: Belső-Mongólia ordoszi leletei, a Bajkál-tó környékének városai, valamint a Góbi sivatagban található hun települések mind azt mutatják, hogy a hun birodalom városias és szervezett társadalom volt.

Sajnálatos módon az efféle kutatások jelentőségét itthon még mindig sokszor alábecsülik, pedig a magyar történelmi tudatban továbbra is tagadhatatlanul él a hun örökség és Tungvangcseng (vagy ha úgy tetszik, Fehérvár) felfedezése és feltárása egy olyan történeti és kulturális hidat képez kelet és nyugat között, ami a hun múltból a magyar jelenbe vezet.

A hunok városa Kínában:

forrás: mult-kor