Kossuth Lajost kivégezték egy német archívum szerint, még az ítéletet is végrehajtották

Hogyan hajtanak végre egy kivégzést olyasvalakin, aki nem ült a vádlottak padján, és nincs ott a bitófánál? Zavarba ejtő kérdés, ám évszázadokkal ezelőtt egy egészen különös megoldást találtak erre.

Ez az úgynevezett „in effigie”, vagyis „képmásában” történő ítéletvégrehajtás, aminek egészen különös nyomait találhatjuk a korabeli adatbankokban. A német Deutsches Biographisches Archiv alapján pedig magyar vonatkozásra is fényt deríthetünk, hiszen Kossuth Lajos neve is szerepel benne, méghozzá 1851-es halálozási dátummal. Ez egyértelműen helytelen, hiszen Kossuth egészen 1894-ig, vagyis 91 éves koráig élt.

Kossuth azonban a szabadságharcot követően, 1849-ben emigrálni kényszerült, távollétében pedig 35 társával együtt halálra ítélték, melyet az egykori Báthory utcai börtön épületében végre is hajtottak, igaz csak fekete táblákon, melyekre a neveket írták fel.

Az eset érdekessége, hogy még hóhért is béreltek, aki minden ítélet „végrehajtásának” kifizetését követelte, Kossuth Lajosét pedig utolsóként „végezte el”. Valójában persze egyetlen elítélt sem volt személyesen jelen, Kossuth éppen Amerikába tartott, Andrássy Gyula gróf azonban frappánsan reagált a hírre:

„Itt van a halálos ítéletem, oly jól van fogalmazva, hogy sírkövemre nem kívánok szebb föliratot”

– fogalmazott, és meg is kapta ezután a „szép akasztott ember” becenevet.

Emberméretű szalmabábukat készítettek

Az in effigie „kivégzési” forma már az 1500-as években is elterjedt volt, korábban pedig akár szalmabábukat és portréképeket is a bitófára szegeltek. A bíróság a vádlott távollétében hozott ítéletet, és képletesen hajtották azt végre olyan bűnökért, mint felségsértés vagy éppen lázadás.

Hasonló ítéletet több magyaron is végrehajtottak, végül kikopott a bizarr szokás, ám Kossuth valótlan halálhíre még ma is szerepel a német archívumban.

Kossuth Lajos meghatározó szereplője volt a korabeli politikának, szerepe azonban máig vitatott, erről szól dr. Pelyach István, az SZTE Modernkori Magyar Történeti Tanszék tudományos munkatársának előadása is:

Forrás: Patibulum