Bizarr ókori gyógymód: az egyiptomi múmiákból készült szer tényleg védhet az influenza ellen?

A középkorban és a kora újkorban az orvosok rendszeresen írtak fel múmialepleteket vagy reszelékeket mindent gyógyító szerként, abban a hitben, hogy az ókori egyiptomiak által használt balzsamozószerek helyreállíthatják betegeik egészségét.

Ez a gyógymód annyira népszerűvé vált, hogy az ókori múmiákkal kereskedő piac virágzásnak indult, amíg az egyiptomiak be nem tiltották a termék exportját a 16. században. Ekkorra azonban a gyógymód már olyan hatalmas üzlet volt, hogy a gátlástalan kereskedők a termék hamisításához is folyamodtak, modern, kiszárított holttesteket használva fel. Elképesztő módon azonban előfordulhat, hogy ezeknek a korai orvosoknak mégiscsak igazuk volt valamiben. Új kutatások mutatják, hogy a valódi, múmiákból származó gyógyszer ténylegesen növelheti bizonyos vírusokkal fertőzött sejtek túlélési idejét.

A múmiaorvosság

A Mumia vera aegyptiaca néven ismert szokatlan kenőcsöt széles körben alkalmazták gyógymódként az arab és az európai orvoslásban egyaránt, miután az egyiptomi múmiák bekerültek a globális kereskedelmi hálózatokba. A történelmi feljegyzések szerint a rendkívül keresett kenőcsöt a sepektől és légúti panaszoktól kezdve egészen a bénulásig és az epilepsziáig szinte mindenre használták.

A Mumia gyógyítók körében eltöltött évszázados népszerűsége ellenére azonban a trutyi anyagi összetétele és biológiai aktivitása mindeddig kevéssé volt ismert. Ezért a kutatók 24 mintát elemeztek egyetemi és gyógyszerészeti múzeumok gyűjteményeiből, és kiderítették, hogy az ókori krém olyan összetevőket tartalmaz, amelyeket korábban soha nem mutattak ki az egyiptomi balzsamozási receptekben. A tanulmány szerzői több mintában is aloe verához kapcsolódó metabolitokat találtak, ami arra utal, hogy az aloe verát is felhasználhatták a mummifikálás során.

A mai napig az ilyen aloe-eredetű vegyületeket nem dokumentálták az ókori egyiptomi balzsamozási keverékek analitikai vizsgálatai során

- számoltak be a kutatók.

A leggyakoribb összetevők között szerepelt egy úgynevezett 7-oxodehidroabietinsav is, amely a tűlevelűek gyantáiban (például a fenékszurokban) található meg. Korábban ezt az összetevőt tartották a lehetséges hatóanyagnak, és egyes szerzők azt feltételezték, hogy ez adja a Mumia gyógyító tulajdonságait.

A Mumia tesztelése fertőzött sejteken

A vizsgálat érdekében a kutatók Mumia vera aegyptiaca kivonatot alkalmaztak olyan kutyavese-sejtekre, amelyeket négy különböző típusú influenzavírussal fertőztek meg. A kezeletlen kontrollcsoportokhoz képest a kivonattal érintkezésbe lépő sejtek hosszabb ideig maradtak életben, ami arra utal, hogy az ókori gyógymód valóban rendelkezhet védőhatással.

A Mumia vera különösen hatékonynak bizonyult az olyan gyakori influenzatörzsekkel szemben, mint az H1N1 és az H3N2, amelyek mindketten rendszeresen terjednek az éves influenzaszezonban. Önmagában a 7-oxodehidroabietinsav azonban nem váltott ki ilyen hatást, ami azt jelenti, hogy a tűlevelűek gyantája talán mégsem a Mumia vera gyógyerejének a forrása.

A hatóanyag(ok) kiléte tehát továbbra sem tisztázott, és magában foglalhat kis mennyiségben jelen lévő vegyületeket vagy több kivonatkomponens együttes hatását is

- írják a szerzők.

E meglepő eredmények ellenére a kutatók hangsúlyozzák, hogy az eredményeik nem igazolják, hogy a középkori orvosok ténylegesen meggyógyítottak volna bárkit is ezzel a szokatlan szerrel.

Kiemeljük, hogy a jelen tanulmányban megfigyelt vírusellenes hatás nem igazolja közvetlenül a történelmi orvosi állításokat, mivel az influenza nem volt elismert javallat a Mumia vera aegyptiaca számára a középkori vagy kora újkori forrásokban

- összegezték a szakemberek.

A tanulmány a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban jelent meg - írja az IFLScience.