Döbbenetes, mire bukkantak a kutatók a kínai agyagkatonákon - ez a felfedezés mindent átírhat

Évezredek óta egy titokzatos sereg áll őrt - némán és mozdulatlanul a sötétben, egyetlen pillanatra sem eltévelyedve ünnepélyes kötelességétől. A agyag harcosok és lovak - amelyeket az i. e. 210-ben elhunyt Csin Si-huang-ti császár sírjának védelmére temettek el - segítenek megérteni, kik alkották valójában a műalkotást, és az eredmények nem teljesen azok, amikre számítottunk.

A terrakotta hadsereget az 1970-es években fedezték fel véletlenül gazdák a kínai Hszián (Xi'an) közelében, Senhszi (Shaanxi) tartományban. Csin Si-huang-ti, a Hadakozó államokat egyesítő és Kína első császárává (i.e. 221-ben) vált rendkívüli személyiség síregyüttesének részeként temették el őket. Az elmúlt öt évtizedben a régészek hatalmas területeket tártak fel a lelőhelyen, és több mint 8000 élethű agyag szobrot ástak ki katonákról és harci lovakról, valamint akrobatákról, tisztségviselőkről és más állatokról. Mindegyik figura látszólag egyedi, saját arcvonásokkal, személyiséggel és kifejezéssel bír.

Ennek a remekműnek a létrehozása észvesztő vállalkozás volt, amelyről eddig azt feltételezték, hogy kizárólag felnőtt férfiak munkája. Az új kutatások azonban azt mutatják, hogy a nők és a gyermekek is kivették a részüket a munkából.

2200 éves ujjlenyomatok

Kínai régészek észrevették, hogy a szobrok közül tucatnyin épségben megmaradtak azok az ujjlenyomatok, amelyeket az azokat készítő emberek hagytak hátra több mint 2200 évvel ezelőtt. Egy új tanulmányban 79 ujjlenyomatot vizsgáltak meg, és azt találták, hogy mintegy 45 százalékuk felnőtt férfiaktól, valamivel kevesebb mint 33 százalékuk felnőtt nőktől, a fennmaradó 22 százalékuk pedig 15 év alatti gyermekektől származott (a Csin-dinasztia idején a 15. életév volt a felnőttkor határa).

Az eredmények arra utalnak, hogy a Csin-dinasztia idején olyan állami üzemek működtek, ahol a férfiak és nők a fiatalabbakkal - segédekkel vagy tanoncokkal - együtt dolgoztak. A kutatók megjegyezték, hogy az ujjlenyomatok megkülönböztetése nem volt egyszerű feladat. A tizenéves fiúk és a felnőtt nők ujjlenyomatainak vonásszélessége nagyon hasonló, ráadásul az agyag a kiégetés során összehúzódik, ami torzítja a méréseket.

Ennek megfelelően a kutatócsoport szerint van néhány fontos megkötés: a százalékos arányok az ujjlenyomatok számát tükrözik, nem pedig az egyéni személyekét. Könnyen előfordulhat, hogy egyetlen ember hagyott hátra több lenyomatot is, így nem jelenthetjük ki egyszerűen azt, hogy „a dolgozók egyharmada nő volt”.

Ezen túlmenően az is lehetséges, hogy azok a gyermekek, akik épp csak bevezetődtek ebbe a mesterségbe, nagyobb valószínűséggel hagytak hátra látható ujjlenyomatokat, mivel a tapasztaltabb kézművesek már megtanulták volna elsimítani a sajátjaikat. Ez a tényező felülbecsülheti a gyermekek arányát a mintában. Ugyanakkor óvakodnunk kell attól, hogy ezt a hatalmas projektet a 21. századi mércével mérve tisztességes és egalitárius munkahelyként képzeljük el. A terrakotta hadsereget nem egy lelkes kézműves-kollektíva hozta létre, hanem egy szigorú hierarchikus, sőt valószínűleg kényszermunka-rendszer.

A Csin-kori jogi szövegek kifejtik, hogy a rabszolgákat és a gyermekeket is befogták munkára, és feljegyzések maradtak fenn állami projektekre beosztott női elítéltekről is. A sírhely közelében talált több tucat vas nyakbilincs és lábbilincs tovább erősíti azt a feltevést, hogy a rabtartás szorosan összefonódott a projekttel. A történelem számos nagy műemlékéhez hasonlóan a terrakotta hadsereget is valószínűleg a hétköznapi emberek szenvedése és kemény munkája hozta létre. Az új tanulmány a Journal of Cultural Heritage című folyóiratban jelent meg - írja az IFLScience.