150 évig azt hitték, üres a szarkofág - aztán felnyitották a restaurátorok, és elképesztő dologra bukkantak

Az 1800-as évek végén a Westminster apátság papsága egy rejtélyes szarkofágra bukkant. A fedelét egy 11. századi angolszász kereszt díszítette, az alján viszont egy 4. századi római sírfelirat szerepelt. A sírbolt csaknem 150 éven át fejtörést okozott a szakértőknek, egy új tanulmány szerint azonban az apátság konzultáns régészének végre sikerülhetett kiderítenie, kit temettek oda.

A Westminster főkőművese 1869-ben tárta fel a kőszarkofágot, ám amikor a szakértők megvizsgálták, felfedezték, hogy a sírt abban a században korábban kirabolták. A szakértők azt is észrevették, hogy a szarkofág oldalán található faragott díszítés stílusában római kori, és egy olyan latin feliratot hordoz, amely így fordítható: Valerius Amandinus emlékére. Valerius Superventor és Marcellus készíttette apjuknak. A szarkofág fedelébe azonban egy hatalmas középkori keresztet faragtak, ami arra utalt, hogy a sírt évszázadokkal később újra felhasználták egy fontos egyházi személy eltemetésére.

A római szarkofágba temetett középkori személy rejtélye 150 éven át megoldatlan maradt, mivel senki sem hitte, hogy maradtak benne csontok. Ám amikor a kőkoporsót restaurálás céljából 2016-ban felnyitották, és egy teljes csontvázat találtak benne, végre fény derült az elhunyt kilétére utaló nyomokra, írta Warwick Rodwell, a Westminster apátság konzultáns régésze a Journal of the British Archaeological Association című folyóiratban közzétett tanulmányában.

Bár a csontváz az évek során megsérült, a koponyán véletlenül egy lyuk keletkezett, a kar- és lábcsontok pedig összekeveredtek, egyértelmű volt, hogy az illető férfi volt, középkorú és átlagos magasságú, írta James Langthorne, a Pre-Construct Archaeology biorégésze egy 2016-os jelentésben. A férfinál emellett az osteoarthritis jelei, két összeforrt bordasérülés és köszvény nyomai is megfigyelhetők voltak. A csontok radiokarbonos kormeghatározása a 987 és 1052 közötti időszakra tette a leletet, megerősítve, hogy a római kori szarkofágot a középkorban használták újra.

Ez elvezet minket az utolsó fontos kérdéshez: ki volt ő

- írta Rodwell a tanulmányban. A sírmellékletek hiánya ellenére, amelyeket a 19. század elején lophattak el, szinte biztosan egy apátról van szó, aki méltóságteljes temetésben részesült egy nagy kereszttel díszített kőszarkofágban, tette hozzá Rodwell.

A Westminster apátjainak születési és halálozási dátumai, valamint egyházi tisztségük ideje alapján Rodwell a jelöltek körét Wulfsigére (apát 988-tól 993-ig), Ælfwigre (apát 993-tól 1020-ig) és Wulfnothra (apát 1020-tól 1049-ig) szűkítette le. Mivel Wulfsige elhagyta Westminstert, hogy máshol legyen püspök, valószínűleg nem az apátságban temették el.

Ennek következtében két életképes jelöltünk van a szarkofág lakójára, írta Rodwell. Az a tény, hogy Ælfwig már korábban is Westminster szerzetese volt, felé billentheti a mérleget. Bár Ælfwig végső nyughelye egy évezred elteltével talán megkerült, néhány kérdés még válaszra vár.

Például nem világos, miért temettek el egy 11. századi apátot egy újrahasznosított, 4. századi római szarkofágba. A római koporsók újrafelhasználása rendkívül szokatlan, jegyezte meg Rodwell a tanulmányban, és ehhez a szarkofághoz foghatót még soha nem találtak. Az újrafelhasználás egyik magyarázata a latin feliratban rejlhet, amelynek első szava - memoriae (emlékére) - arra utal, hogy maga Valerius Amandinus is korai keresztény volt. Ez a római férfi jelentős személyiség lehetett a római kori Londonban, írta Rodwell, de sajnos semmit sem tudni a pályafutásáról.

A szakértők abban sem biztosak, honnan származik a római szarkofág. Dél-Anglia egyik megyéjéből, Oxfordshire-ből származó mészkőből készült. Elképzelhető azonban, hogy a koporsót eredetileg egy római mauzóleumba temették el, majd egy ponton kiásták és áthelyezték, jegyezte meg Rodwell. Ahogy azonban Rodwell rámutatott a tanulmányban, a Westminster apátság közelében valahol állhatott egy villa és annak temetője, amely még felfedezésre vár. A szarkofág jelenleg a Westminster apátság Queen’s Diamond Jubilee Galleries nevű kiállítóterében látható - írja a Livescience.