Évszázados építészeti hagyományokat tört meg az ókori uralkodó azzal a megdöbbentő döntésével, hogy végleg hátat fordított a piramisoknak
Sepszeszkaf fáraó tudatosan fordított hátat a gízai fennsíknak, hogy a korabeli elit számára már elavultnak számító, lapos tetejű masztabát építtessen magának Szakkarában. A szokatlan döntés hátterében nem az uralkodói kincstár kimerülése állt, hanem egy elkeseredett politikai kísérlet a Ré napisten papjainak visszaszorítására.
Lázadás a kőbe zárt hagyományok ellen
Amikor Sepszeszkaf átvette a hatalmat Menkaurétól a negyedik dinasztia végén, az egyiptomi birodalom az építészet aranykorát élte. Dédapja, Kheopsz és nagyapja, Kephrén olyan monumentális gízai piramisokat hagytak maguk után, amelyek az isteni hatalom abszolút szimbólumaivá váltak. Egy uralkodó számára ekkoriban lemondani a piramisépítésről nagyjából olyan radikális lépés volt, mintha egy modern államfő a beiktatása után egy sátorba költözne az elnöki palota helyett. Sepszeszkaf mégis pontosan ezt tette.
Elhagyta a gízai királyi nekropoliszt, és a sokkal régebbi hagyományokkal bíró Szakkarába tette át a székhelyét. Sírhelyéül pedig egy masztabát – egy arabul „hosszú padot” jelentő, téglalap alapú, lapos tetejű építményt – választott, amely a piramisok megjelenése óta már csak a nemesek és tisztviselők temetkezési formája volt.
Különös falak kerültek elő két ősi egyiptomi sírból, amelyek a piramisok titkához vezethetnek
Olvass tovább...
Ideológiai háború a napisten papjaival
A régészek és történészek egybehangzó elmélete szerint a drasztikus visszalépés mögött egy csendes, de annál hevesebb politikai háború húzódott meg. A héliopoliszi papok, akik Ré napistent szolgálták, ekkorra már ijesztő befolyásra tettek szert az államigazgatásban. Mivel a piramis formája szorosan kötődött a napkultuszhoz és a napsugarakhoz, Sepszeszkaf az építmény elutasításával magát az egyházat akarta megfosztani az ideológiai fegyverétől.
Ezt a politikai törekvést támasztja alá a fáraó névválasztása is. Míg közvetlen elődei – Dzsedefré, Kephrén és Menkauré – kivétel nélkül belefoglalták Ré nevét a sajátjukba, Sepszeszkaf (amelynek jelentése „Az ő lelke nemes”) tüntetőleg mellőzte a napisten említését. A régebbi temetkezési helyszín és forma felélesztésével egy olyan korábbi korszakhoz akart visszanyúlni, amikor a trón még nem függött a napisten papjainak jóváhagyásától.
Évezredes titokra derült fény Egyiptomban, brutális emberáldozatok nyomait találták meg
Olvass tovább...
Egy elbukott forradalom nyomai
A különc uralkodó bátor kísérlete azonban rövid életűnek bizonyult. Már közvetlen utódja, Uszerkaf visszatért a piramisépítés hagyományához, a rákövetkező Szahuré fáraó nevében pedig újra megjelent a napisten. Sőt, az ötödik dinasztia idejére a napkultusz minden addiginál erősebben beépült az államapparátusba, az uralkodók pedig már külön naptemplomokat is emeltek a piramisaik mellé, ahogy azt az Abu Guráb-i romok is bizonyítják.
Bár Sepszeszkaf politikai reformja elbukott, a szakkarai sivatagban ma is dacol az idővel az a szokatlan síremlék, amely egyetlen ember elszánt kísérletét őrzi egy megállíthatatlannak tűnő vallási gépezet ellen.
(via)
