promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Politika

Panyi Szabolcs szerint az oroszok diktálták a kampányt Orbánéknak


Panyi Szabolcs szerint az oroszok diktálták a kampányt Orbánéknak
Borítókép:  Depositphotos (Illusztráció)

Bár a szovjet csapatok a rendszerváltáskor kivonultak Magyarországról, az általuk kiépített kémhálózat helyben maradt, és az évtizedek során mélyen beépült a magyar politikai elitbe – állítja friss, Barátság extrákkal című könyvében Panyi Szabolcs. A titkosszolgálatokkal foglalkozó újságíró egy friss interjúban részletesen beszélt arról, miként szereztek az oroszok lépésről lépésre egyre nagyobb befolyást hazánkban, milyen módszerekkel dolgoznak, és miért nem sikerült megtörni a hálózatukat 1989 után sem.

Panyi Szabolcs több rétegben bontja ki a történetet: a kötetben szó esik a KGB egykori szocialista beágyazottságáról, az ócsai iratégetésről, a 2006-os MSZP-kampányba pumpált moszkvai feketepénzről, de arról is, hogy 36 évvel a rendszerváltás után idén tavasszal már a Kremlből diktálták le a kampányt Orbánéknak. Az újságíró szerint az orosz siker egyik kulcsa a rendkívül profi képzés és az évszázados hagyomány: a dezinformáció és a manipuláció pszichológiáját már a 20. század közepén tökéletesítették, majd sikeresen átmentették a rendszerváltáson Oroszországban és Magyarországon egyaránt.

Gátlástalan ügynökök, pszichológiai csapdák és dark webes szivárgások

A könyvben felbukkanó orosz figurák – például a „Brainy Don” becenevű maffiavezér, Szemjon Mogiljevics, vagy a Putyin tolmácsaként is ismert, Magyarországon rendkívül befolyásos Tigran Garibjan – Panyi szerint mind rendkívül intelligensek, ám közös vonásuk a teljes gátlástalanság is.

„Közös jegy az is, hogy mindannyian gátlástalanok. Olyan erkölcsi fenntartások, amelyek egy átlag nyugat-európaiban, de még Közép-Európában is felmerülnek, bennük nincsenek. Gyilkosság, merénylet vagy ezek előkészítése – nekik nem probléma. Az orosz elitben az erőszakhoz való viszony, az emberi élet értéke teljesen más, mint nálunk, ez is magyarázata annak, hogy sokkal tovább elmennek.”

Emellett az orosz szolgálatok kiválóan alkalmazzák a pszichológiát is: pontosan felmérik, mivel motiválható egy célpont. A leggyakoribb csali a pénz vagy a szerelmi csapda, de Panyi említett egy olyan esetet is, amely végül nem került be a könyvbe: egy magyar titkosszolgálati vezetőt a gyanú szerint azzal fogtak meg, hogy beteg fiának az „orosz barátok” egy posztszovjet országban intéztek el orvosi kezelést. Bár a putyini Oroszországban hatalmas erőforrásokat tolnak a titkosszolgálatokba, a rendszer sebezhető is: az ügynökök sokszor amatőr hibákkal buknak le – például amikor a GRU-központba regisztrálják az autójukat –, a korrupt bürokraták pedig a Telegramon és a dark weben árulják a határellenőrzési adatbázisokat és repülőgép-utaslistákat, amelyeket etikus és ukrán hekkerek is gyakran feltörnek.

Elmaradt a megtisztulás, ezért itt maradt a hálózat

Az interjúban szóba került az utolsó állampárti miniszterelnök, Németh Miklós könyvbeli megállapítása is, miszerint a szovjetek katonailag ugyan kivonultak, de a hálózatuk el sem hagyta az országot. Panyi Szabolcs szerint a birodalmi gondolkodású Oroszország közelsége adott fenyegetés, a valódi kérdés az, mit kezdett ezzel Magyarország.

„És Magyarország épp ezen a területen nem tett elég erőfeszítést még a többi, egykori vazallus állammal összehasonlítva sem.”

A szerző a cseh példát állította szembe a magyarral: Prágában a rendszerváltáskor azonnali lusztrációval és igazságtétellel zárták ki a volt kommunista funkcionáriusokat és titkosszolgákat a magas pozíciókból, így a Moszkvához lojális embereket is eltávolították. Magyarországon viszont ez elmaradt, így az 1994-es MSZP-visszatéréskor is olyan, erős orosz kapcsolatokkal rendelkező háttéremberek tűntek fel, mint Erős János vagy Puch László, de említhető az FBI körözési listájáig jutó Knopp András is. Panyi a 24.hu-nak adott interjúban rámutatott: rendkívül beszédes, hogy a rendszerváltás óta eltelt 36 évben mindössze egyetlen magyar titkosszolga, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori vezetője, Galambos Lajos esetében merült fel nyilvánosan az oroszoknak való kémkedés gyanúja – és végül őt is felmentették.