Megnyitottam a főnökömtől kapott céges emailt, másnap kirúgtak

Csilla úgy érzi, mintha ezer éve a cégnél dolgozna: email-ek, meeting-ek, csupa idegen szó, ő pedig egyszerűen nem találja magát ebben a káoszban. Egyik nap, amikor elkezdi a munkát, kap egy email-t. Ez pedig mindent megváltoztatott és egy kegyetlen bosszú célpontjává vált. Most az ő történtét olvashatjátok:

Köszönöm a lehetőséget, hogy megszólalhatok. Egy viszonylag híres cégnél dolgoztam, nem túl kiemelt pozícióban. Jöttek-mentek az emberek, de én minden kollégára igyekeztem kiemelt figyelmet fordítani, így össze is barátkoztam egész sok emberrel.

Jött egy lány, akit tulajdonképpen senki nem kedvelt az elején, viszont úgy voltam vele hogy én is voltam újonc és megpróbáltam vele barátkozni. A pénzügyre vették fel őt, velem nem volt túl sok kontaktusa de igyekeztem az ebédszüneteket vele tölteni, Egy idő után ezek a találkozók elmaradoztak, és nem adott rá különösebb magyarázatot. Amikor rákérdeztem, zavartan a földre pillantott és azt mondta, hogy nincs elég ideje, de közben láttam, hogy minden nap az ebédidő után egy kicsivel eltűnik. Soha nem gondolkoztam a céges kapcsolatokon, ezért is történt, hogy kifejezetten meglepetésként ért, amikor egy e-mailt kaptam a főnökömtől. Na nem a közvetlentől, hanem a vezérigazgatótól.

Amikor megnyitottam, akkor egy kérdés állt benne: hogy akarsz-e még engem.

Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot, és ekkor láttam meg, hogy én csak másodlagos e-mail címként vagyok rátéve a levélre, de akinek igazából küldték az emailt, az a visszahúzódó kolléga, akiről fentebb írtam.

Sejtemük sem volt róla, hogy véletlenül rákerültem a címzettek listájára. Így viszont lehetőségem volt belenézni levelezésükbe: pajzán üzenetek, kis fricskák, gúnyolódások, izgató üzenetek váltották egymást, amik egyáltalán nem illetek a céges portfólióba. Ezt az egészet nem tudtam hova rakni és szerettem volna kitörölni, nem is érdekelt az egész. Azt, hogy ezt láttam, senki nem tudta, de ennek a törlése nem volt ilyen egyszerű. A főnök valahonnan megtudta, hogy megkaptam ezt az e-mailt és tombolva rohant be az irodámba. Kicsapta az ajtómat és hirtelen a falhoz állított.

Mondd el hogy mit láttál.

Én hirtelen azt mondtam semmit, de amikor egymásra néztünk, mind a ketten tudtuk hogy hazudok. Azt mondta, hogy semmi baj, megoldjuk ezt az egész kellemetlenséget, majd mintha mi sem történt volna, elhagyta a helyiséget. Én aznap egész nap ideges voltam, de nem tűnt úgy, mintha ennek az egésznek folytatása lenne. A kolléganőm végre velem ebédelt és úgy beszélt velem, mintha semmi sem történt volna. Én pedig hazamentem és másnap dolgozni mentem.  Ahogy minden nap tettem. Mikor beértem, akkor hamar kiderült, hogy a kedvesség álca volt: a biztonsági kártyám már nem engedett be.

Azt írta ki, hogy illetéktelen behatoló.

Amikor a portást kérdeztem, hogy mégis mi történt, értetlenül nézett és azt mondta felhívja a felettesemet. Az a férfi jelent meg, aki korábban veszekedett velem. Azt mondta, hogy megvizsgálták a munkámat, az pedig nem felel meg a cég irányelveinek, úgyhogy nagyon sajnálják, de azonnali hatállyal meg kell hogy váljanak tőlem.

A jussomat természetesen kifizetik, megkapok mindent és egy kicsit még többet is (na nyugi, azért hagynak éhen halni), de köszönik szépen a munkámat, többet nem kérnek belőlem. A tekintetén láttam, hogy elégedettséget érzett, bennem pedig mérhetetlen harag dúlt, hogy hiába végeztem jól a munkámat, egy ilyen viszony mégis derékba törte a karrierem és fogalmam sincs hogy hogyan keressek új állást. Hogyan menjek tovább, hiszen imádtam ezt a helyet, engem nem érdekelt volna hogy közöttük mi van, csak annyit szerettem volna,, hogy én ebből az egészből kimaradjak.

[[cikk3]]