A férjem az anyámmal töltötte a Valentin napot: másnap egymás karjaiban ébredtek

Február 14.-e a legtöbb ember számára egyet jelent a szerelem napjával és ezzel Ibolya is így volt, egészen addig, míg egy sorsfordító élmény nem történt vele és február 15-re virradóan az élete örök életre megváltozott. Most az ő történetét olvashatjátok:

Sziasztok! Az egyik kedvenc ünnepem volt a Valentin-nap, már tinédzser korom óta. Akkor persze még semmi komoly dologra nem kellett gondolni: apró ajándékokat és képeslapokat rejtettek a fiúk a kiszemeltjük padjára, majd a lány wc-ben megbeszéltük ki kitől mit kapott. Akkor volt nemulass ha egy fiú több lánynak is hagyott lapot, így a tanárok rettegtek ettől a naptól: utána jó sokáig puskaporos volt a hangulat az osztályban. Aztán telt múlt az idő, lett kapcsolatom, a Valentin-napi program is komolyodott, de az nem változott, hogy mindig nagy izgalommal vártam és rengeteget készültem rá. Végül aztán egyik évben úgy alakult, hogy épp nem volt kapcsolatom. A lelkesedésem azonban nem hagyott alább és elmentem egy szinglipartiba, ahol megismertem valakit. A leendő férjemet.

Nagyon jó volt a kapcsolatunk, remekül mentek a dolgaink, aztán beütött egy váratlan esemény: kirúgták őt a munkahelyéről. Az elején persze türelmes voltam és hagytam őt, hogy megeméssze a történteket, mivel valóban nagyon hirtelen és váratlan volt az elbocsátása. Azonban az idő csak telt és valahogy teljesen elhagyta magát. Nagyon sajnáltam, mert láttam rajta, hogy szenved, így mozgósítottam magam és a cégnél, ahol dolgoztam megmozgattam egy-két követ és sikerült is neki egy jól fizető állást találnom.

Közelgett a Valentin-nap és ekkor akartam vele közölni a jó hírt. Ekkor már fél éve volt munkanélküli, és 4 éve voltunk együtt. Azt gondoltam, hogy vagyunk ilyen viszonyban. Hatalmasat tévedtem. Isteni vacsorát főztem, szépen felöltöztem és miközben ettünk előadtam neki a jó hírt. Teljesen kiborult. Sosem kiabált, de most felemelte a hangját. Azt mondta, hogy ahelyett, hogy ilyen hátulról jövő dolgokkal próbálkozom, inkább mondjam meg, hogy lenézem, hogy semmirekellőnek tartom és nem tartom férfinak. Ezek természetesen nem voltak igazak.

Ezek után kiviharzott és becsapta az ajtót. Tudni kell a férjemről, hogy nincs családja, csak néhány közelebbi barátja. Azt hittem, hogy valamelyikükhöz megy kidühöngeni magát, így bár nagyon el voltam keseredve, de nem nem aggódtam. Sírtam, de nem aggódtam. Azt gondoltam lehiggad és másnap megbeszéljük, volt már hogy összevesztünk, bár az is igaz, hogy nem ennyire.

Végül nem beszéltük meg. Másnap jött egy üzenet tőle, hogy végiggondolta a dolgokat és igazából hónapok óta a legjobb éjszakája volt, amit nélkülem töltött. És azt is bevallotta, hogy valaki mással. Először csak a megcsalás ténye vert mellkason, de az igazi hidegzuhany az volt, hogy kivel. Az anyámmal töltötte az éjszakát. Még aznap be is adta a válást. Amikor számonkértem anyámat, alig értettem valamit a zokogásától. Mint mondta sokat ivott aznap este, nagyon és a férjem is már részegen csengetett be hozzá mert nem tudott hol aludni. És megtörtént a dolog.

Ránéztem anyám újszülött babájára és elájultam: a férjem volt az öcsém apja - exkluzív interjú a felszarvazott anyukával

Olvass tovább...

Édesanyámmal azóta családterápiára járunk, hogy feldolgozzuk a történteket, de fogalmam sincs, hogy rendbe jöhet-e ez még valaha közöttünk. Értem, hogy sajnálja és elismeri, hogy hibázott, azt is tudom, hogy nem miatta történt a válás, de nem tudok rá nem haragudni. A férjem? Azóta lett egy új párja és szuper munkája, a válásunkat pedig kimondták. Ki tudja, lehet tényleg én fogtam őt vissza.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.