Véletlenül összefutottam a párom anyjával és beszélgetni kezdtünk: mondott valamit ami után hazarohantam és sokkot kaptam a látványtól

Bea és párja egy szórakozóhelyen ismerkedtek meg. A fiú elsőre nem nyerte meg a lányt, de amikor a családjáról kezdett beszélni, akkor egyre szimpatikusabb lett. A találkozásból végül randi, abból pedig kapcsolat lett, majd Bea élete legnagyobb pofra esését is átélhette, amit még a közeli ismerősei sem akartak elhinni neki. Most az ő történetét olvashatjátok:

Csak azért merem elmesélni a történetemet, mert azt gondolom, hogy senki más sem jött volna rá, arra amit a hátam mögött művelt a párom. Egy szórakozóhelyen szólított le. Elsőre nem volt az esetem, de mivel jó ideje nem volt senkim és jó kedvem is volt, így adtam egy esélyt neki. Ahogy beszélgettünk, kezdett egyre szimpatikusabb lenni, így adtam egy esélyt egy randevúra. Ott már jobban egymásra hangolódtunk, főleg annál a résznél, amikor elmondta, hogy mennyire közeli viszonyt ápol az unokatestvéreivel. Három lány, akikről gondoskodik, ott van lelki támaszként, vigyáz rájuk. Milyen oltalmaz férfi, gondoltam én.

Egy idő után megismertem az unokatestvéreit.

Volt bennük valami megmagyarázhatatlanul furcsa, mintha nem kedveltek volna, de azt gondoltamm, hogy annyira szoros ez a családi kötelék közöttük, hogy egyszerűen féltik a pasimat tőlem, nehogy megbántsam. Így elhatároztam, hogy türelmes leszek és nem fogok semmit erőltetni. A közös programok sűrűsödtek és kicsit a hangulat is oldódott. A családjukról viszont alig meséltek, azt mondták, hogy annak is eljön majd az ideje. Egyszer aztán feldobta a párom egyik ismerősét a Facebook, gyorsan kitaláltam ki lehet az: az édesanyja volt. Végig néztem a képeket, kerestem a lányokat, a szüleiket, de nem találtam semmit. Csak ő, a férje és a párom. Nagyon furcsa volt: azt gondoltam, hogy rengeteg közös eseményt tartanak, ha ennyire szoros a viszony.

Egyik nap egy különös véletlen folytán fény derült az undorító hazugságra.

Éppen az utcán sétáltam, amikor szembe jött velem a párom édesanyja. Sosem találkoztunk még, nem vitt haza, de igazából úgy éreztem, hogy ha már így alakult, akkor elég vagány csaj vagyok én, feltalálom magam és bemutatkozok. Állítása szerint úgyis komolyan tervezett velem. Odamentem, megszólítottam és bemutatkoztam, elmondtam ki vagyok. Az arca nagyon felderült és átölelt, ilyen szívélyes fogadtatásra nem is számítottam. Meghívott kávézni, én pedig elfogadtam. Gyorsan a családra terelődött a szó, amikor a kötelező hogyan ismerkedtetek meg, mióta tart, mivel foglalkozol kérdéseken túlestünk és szerettem volna én is kérdezni tőle.

Mondtam, hogy mennyire dicséretes, hogy az unokatestvérek így összetartanak.

Az arca megváltozott és nagyon furcsán nézett rám, amit pedig mondott azt sohasem felejtem el: aranyom, nem keversz össze valakivel? Sem nekem, sem a férjemnek nincsenek testvéreink. Nincs unokatestvére a fiamnak.

Mintha gyomron rúgtak volna. Az agyam hátsó részében már motoszkált a gondolat, hogy mit jelenthet ez a hazugság, de nem akartam felfogni, elfogadni pedig végképp nem. Nevettem és mondtam valami bugyuta magyarázatot. Még egy jó negyed órát ültünk ott, nekem minden másodperc maga a tőrdöfés volt a szívembe, mivel csak haza akartam menni. Úgy volt, hogy amíg én dolgozom, átmennek az unokatesók, mert egyiküknek szerelmi bánata van. Amikor végre elköszöntünk és meghívott jövő hétre ebédelni, én már tudtam, hogy nem leszek ott. De azért igent mondtam.

A lebukás életem legkellemetlenebb élménye volt.

Lemondtam minden programomat és rohantam haza. Halkan mentem be, szinte osontam. A hangok a hálószobából jöttek és egyértelműek voltak. Be sem kellett volna nyitnom, de én megtettem, tudtam, hogy így könnyebb lesz a szakítás. Ott voltak négyen az ÉN ágyamban, félreérthetetlen helyzetben. Amikor megláttak mintha kővé váltak volna. A lányokat rohamtempóban dobtam ki, mire egyikük visszaszólt:

Úgyse illett volna közénk.

Kérdőn néztem a pasimra, aki elmondta, hogy ők négyen évek óta alkotnak egy kapcsolatot és úgy érezte, hogy eljött az idő, hogy keressenek egy negyedik lányt. Nem akart rögtön az elején sokkolni, csak ha már megkedveltem a többi lányt és őt is: állítólag a többiek is így kerültek a csapatba. Megkérdezte hogyan gondolom a folytatást, nyitott lennék-e az ő kis csapatukra. Biztosított, hogy egy j ideig nem érkezne új nő.

A szakítást ki se kellett mondanom, ugyanis egy pofon kíséretében kidobtam a lakásból őt is, az ottmaradt cuccait meg kiszórtam az ablakon. Az anyjának pedig megírtam, hogy miért nem leszek ott a családi ebéden, amire meghívott.