Édesanyám megismerkedett a párommal, utána csak üvöltött, nem érti mit rontott el a nevelésemnél

Botond nem olyan régen megismerkedett egy olyan nővel, akire egész életében vágyott. Minden klappolt közöttük, így a fiú elérkezettnek látta az időt, hogy bemutassa a családjának. Bár sejtette, hogy lesz egy kis csodálkozás, ám ekkora balhéra nem számított. Most az ő történetét olvashatjátok.

Üdvözlök mindenkit, aki úgy döntött, hogy érdekli a történetem. Régóta egyedülálló voltam, ám nagyon vágytam egy kapcsolatra, ami végül egy egészen szürreális helyen köszöntött rám. Randizgattam egy lánnyal, aki elhívott egy kézműves foglalkozásra. Tetszett, hogy nem a sablonos kávé, mozi, étterem vonalon mozgunk, így igent mondtam. Amikor beléptem a terembe, akkor viszont az agyam teljesen kikapcsolt: hirtelen a randipartnerem neve sem jutott eszembe. Végig a foglalkozást vezető hölgyet néztem, valami olyan mély férfienergiát ébresztett fel bennem, amiről addig nem is tudtam.

Az első találkozásunk nagyon kínosra sikeredett.

A randipartnerem megkérdezte nála aludnék-e, mire én megköszöntem az eddigieket és nemmel feleltem. Értetlenkedve nézett rám, majd azt mondta, hogy csak raboltam az idejét és még csak meg sem tudom mondani mi a baj. De, meg tudtam volna mondani, de nem akartam megbántani. Mondtam volna, hogy első látásra beleszerettem egy nőbe, akit még nem is ismerek? Pedig ez történt. Azonnal odaléptem hozzá és elmondtam neki mi történt velem, hogy mit váltott ki belőlem, majd arról érdeklődtem, kiderítjük-e hová tart ez a dolog?

Szélesen mosolyogva igent mondott a randiajánlatomra.

Fantasztikusan sikerült a találkozónk és már az első éjszakát együtt töltöttünk. Olyan energiák mozogtak... azóta is elválaszthatatlanok vagyunk. Szerencsére ő is azt érzi, amit én. Azonban van egy kis probléma, ami bár nekünk nem baj, de előfordult már, hogy az emberek furcsán néztek ránk miatta.

Ő jóval idősebb nálam és amennyire látom, nálunk még ez a fiatal férfi idősebb nő felállás egyáltalán nem annyira elfogadott, mint a kicsit szabadelvűbb országokban.

Én biztosítottam róla, hogy engem ez nem zavar. A barátaim is imádták, az ő ismerősei is engem, sőt a családja is elfogadott, nagyon kellemesen elpálinkázgattam az apukájával, aki azt nézte, hogy a lánya boldog és ragyog, nem pedig azt, hogy mi van a személyimbe írva.

Már csak az én családommal kellett megismerkednie, reméltem, hogy ő és édesanyám összebarátkoznak.

Azt már tudták, hogy gyakorlatilag együtt élek valakivel, így nagyon örültek, mikor bejelentettem, hogy készen állok őt bemutatni. Szerveztek egy nagy családi összejövetelt, ami nagyon szuper bulinak ígérkezett. Aggodalomnak nyoma sem volt bennem és a párom sem idegeskedett, eddig mindenki csak dicsérte a szerelmünket nem gondoltam, hogy éppen az én elfogadó családomnál fogunk elvérezni.

Édesanyám nem hajlandó elfogadni a korkülönbséget.

Amikor beléptünk a házba és édesanyám meglátott, akkor az első mondatából tudtam, hogy gond lesz:

Nagyon örülök, nem számítottunk rá, hogy a hölgy édesanyja is eljön. - kínosan feszengve mosolyogtunk és elmagyaráztam a szituációt. És ekkor anyám teljesen kikelt magából. Üvölteni kezdett, hogy ez a nő idősebb mint ő, mit képzel, hogy elveszi a fiatalságomat. Hogyan fog nekem unokát szülni, tönkreteszi az életem.

A párom próbált édesanyámra hatni, nyugtatta és ekkor történt meg a legszürreálisabb dolog: anya lekevert neki egy pofont és azt mondta:

Tudom, az időseket tisztelni kellene, de magába nincs mit tisztelni. Takarodjon az otthonomból.

Majd felviharzott. A többi családtag is szájtátva állt, nem értették mi történt. Mi azonnal elindultunk, nem tehettem ki a páromat még egy ilyen jelenetnek. Azóta több rokon is felhívott és találkozót kért, biztosítottak, hogy örülnek a boldogságomnak és nem értik, hogy mi volt ez az egész. Anya azóta nem beszél velem. Az édesapámmal üzente meg, hogyha el akarom rontani az életemet, akkor ahhoz nem asszisztál. Gyermeket tényleg nem fogunk vállalni és tudom, hogy ez fontos volt anyának, évek óta nyüstölt az unokával. De ha egyszer ebbe a nőbe vagyok szerelmes? Gyerek nélkül tudnék élni, nélküle nem. Édesanyám nélkül, pedig remélem, hogy nem kell...