Napról napra egyre több rosszullét gyötört, aztán egyik nap rajtakaptam a férjem a konyhában, miközben elmondhatatlan dolgot tett

Sára és férje már hat éve vannak együtt. A hétköznapjaik kicsit ellaposodtak, megszokták már egymást, ennek pedig külső jelei is voltak. A házaspár szépen lassan, de biztosan eltávolodott egymástól. Aztán a feleséget rosszullétek kezdték gyötörni. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Nem is tudom hol kezdjem... talán ott, hogy a házasságom egy hajszálon függött, de megtapasztaltam azt, hogy mennyire erős is tud lenni az a bizonyos hajszál. Hat éve fogadtunk egymásnak örök hűséget és ezzel nem is volt baj: az én nem történetemben nem szerepel harmadik fél, nem csaltak meg és én sem csaltam meg senkit. A hat év szinte elröppent és valahol ebben a röppenésben elvesztettük egymást egy kicsit. Kevesebb közös programot csináltunk és nem szépítem a dolgot: én felszedtem némi súlyfelesleget is, míg ő éppen ellenkezőleg: az edzésbe menekült az egyhangúság elől.

Nekem is benne volt a gondolataimban a fogyás, mivel nem éreztem jól magam a bőrömben, de nem tudtam rávenni magam.

Egy-egy kiadósabb étkezésnél a férjem már megjegyzéseket tett és próbált arra buzdítani, hogy menjek le vele a terembe. Engem ezek a megszólalásai egyre rosszabbul érintettek és egyszerűen eltoltam őt magamtól. Az intimitás közöttünk szinte a nullára csökkent. Aztán egyik napról a másikra történt valami: nem kívántam az ételt, fájt a gyomrom, rosszullétek gyötörtek. Azt gondoltam, hogy ez valami vírus lehet és majd elmúlik, de a rosszullétek szinte állandósultak. Ennek persze volt jó oldala is: szint csak úgy olvadtak le rólam a kilók, de nem tudtam ennek örülni, az állandó hasmenés és hányinger miatt.

Egyik nap aztán annyira rosszul lettem, hogy nem mentem dolgozni.

Megkértem a férjem, hogy hozzon nekem egy kis teát, ám időközben rájöttem, hogy más is kellene a konyhából, így kimentem én is. Ekkor láttam meg: egy tablettát tört össze és beleszórta a teámba.

Te mi a fenét csinálsz? - kérdeztem tőle ijedten.

Összerezzent, hátrafordult és nem tudott megszólalni. Láttam, hogy beszélni akar, de nem jött ki hang a torkán. Hirtelen a konyhapultnak támaszkodott és elsírta magát. Sajnálom - mondta. Fogyasztó tabletta. Annyira féltem, hogyha elindulsz a lejtőn, nem fogsz tudni megállni, hogy nem nézhettem tétlenül.

 Én is sírni kezdtem. A férjem nap nap után végignézte az állandó rosszulléteimet és a tanácstalanságomat ezek okáról, azért, mert félt, hogy dagadt leszek? Azonnal elmentem otthonról és néhány napig nem válaszoltam a hívásaira. Majd teltek a napok és egy kicsit lehiggadtam, elkezdtem logikusan gondolkozni: talán nem csak én szenvedtem ebben a kapcsolatban. Talán... talán neki is fájt, hogy eltűnt a vonzalom, hogy nem érezte magát elég férfinek, nem érezte, hogy szeretem és dolgozom a kapcsolatunkért.

És ha nem vagyok allergiás a tabletta egyik összetevőjére, akkor ki sem derül a dolog... csak annyit láttam volna, hogy napról napra fogyok, ezzel pedig az önbizalmam is visszatért volna. Még aznap felhívtam és találkoztunk. Egy nagy beszélgetés után visszaköltöztem a közös otthonunkba és most párterápiára járunk, valamint mind a ketten egyéni segítséget is igénybe veszünk. Nem szégyen ez: most végre együtt dolgozunk azon, hogy a kapcsolatunk ismét működjön, mi pedig ne lakótársakként, hanem igazi párként nézzünk egymásra, titkok, hazugságok és sumákolás nélkül.