A barátnőm minden nap eltűnt pontosan 43 percre itthonról, egyszer követtem őt

Bálint és barátnője már hét hosszú éve vannak együtt. Voltak jobb és rosszabb időszakaik, de kitartottak egymás mellett. Az utóbbi időben azonban Bálint párja egyre rejtélyesebben viselkedik, a férfi pedig nem tud rájönni miért. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Azzal szeretném kezdeni, hogy nagyon szeretem a barátnőmet, akkor is, ha most egy nehéz időszakon megy keresztül. A történetemmel inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy sokszor nem minden az, aminek elsőre látszik és  néha még abban sem lehetünk biztosak, hogy rendesen ismerjük azt, aki mellett mindennap felkelünk és lefekszünk. A barátnőmnek már a kapcsolatunk elején is voltak hangulatingadozásai: gyakran volt bánatos, rosszkedvű, de végül mindig sikerült túljutnunk  nehézségeken. Néhány hónapja a fejébe vette, hogy ő dagadt és ezért nekem már nem tetszik. Gondoltam, hogy ez lesz a legújabb mániája, de általában hamar lecsengenek, ám ez valamiért makacsul megragadt a fejébe. Sokat dicsértem, próbáltam a kedvére tenni, bizonyítani, hogy mennyire tetszik nekem, de nem használt semmi. Diétázni kezdett, amiben nem láttam kivetnivalót, hiszen ha ő jobban érzi magát, akkor nekem rendben van, az edzés pedig mindenkinek csak a javára válik.

Igyekeztem támogatni a diétáját, én is egészséges ételeket vettem, hogy tudja tartani a céljait.

Azonban nem segített: az önbizalomhiánya egyre nagyobb gondot jelentett a kapcsolatunkban és bevallom, egy kicsit kezdtem elfáradni a szeretetem folytonos bizonygatásába. Ezután pedig egy még furcsább dolog történt. Minden nap  elment otthonról és egy idő után feltűnt, hogy mindig 43 percig van távol. Nem tudtam mire válni a dolgot, amikor rákérdeztem, akkor mindig kitalált valamit: sétálni megy, leviszi a szemetet, elugrik megnézni valamit. fogalmam sem volt, hogy mi ez az egész, de egyik nap követtem: mert éreztem, hogy van valami és azt is, hogy magától nem mondaná el.

Arra, amit láttam, egyáltalán nem voltam felkészülve.

A párom egy étterembe ment be. Kikért egy hatalmas adag ételt, fánkot, desszertet, levest, majd úgy lapátolta be, mintha nem lenne holnap. Utána eltűnt a mosdóban, és elindult hazafele. Másnap is követtem, a fejemben pedig egy borzasztó dolog kezdett körvonalazódni: annyira gépiesen csinálta mindezt, hogy valóban mindig 43 perc volt a távolléte hossza. Szinte nem is rágott, csak tömte magába az ételt. Egyre biztosabb lettem benne, hogy ezt utána kihányja. 

A saját érdekében lelepleztem a hazugságát.

Egyik nap, amikor hazajöttt a szokásos körútjáról, akkor leültettem és elmondtam neki, hogy ez így nem mehet tovább. Szembesítettem. Először természetesen tagadott, majd vagdalkozott, vádaskodott, számon kérte, hogy mégis milyen jogon követem, majd sírt és könyörgött. Nem voltam rá mérges, de tudtam, hogy most kell határozottnak lennem: közösen kerestünk egy orvost és hetente terápiára kell járnia. Egy ideje mindenhova kísérgetem, nehogy visszaessen és előjöjjenek, netán súlyosbodjanak az evési zavarai. Nagyon büszke vagyok rá, nagyon igyekszik, én pedig támogatni fogom őt ezen az úton. Figyeljetek oda a párotokra, szeretteitekre, mert lehet, hogy egy olyan láthatatlan küzdelmet vívnak, amiről nem is tudtok, de ez akár az életükbe is kerülhet.

dieta-hazugsag-onbizalomhiany-fank-43-perc-edzes