Befeküdtem az ágyba a feleségem mellé: hozzáért a hátamhoz és én azonnal véget vetettem mindennek, nem folytathattuk így tovább

Egyik olvasónk szomorú, de közben elgondolkodtató levelet küldött nekünk:

Óriási nagy csalódás történt velem és mégsem vagyok benne biztos, hogy én vagyok az áldozat. A feleségem egy jó asszony, a házasságunk több szempontból remekül működik, de volt egy titok, amit ő szerintem nem jogosan, de eltitkolt előlem. Több gyerekkori sérelme volt, ezekről alaposan és behatóan beszéltünk. A szakmai segítséget egy ideig elfogadta, még fiatalabb korában, de az utóbbi időben teljesen elutasította, hogy pszichiáterhez járjon. Voltak jelek, aggasztó jelek. Néha, mikor hazamentem, a beszéde álmoskás volt, fáradt, nem figyelt, nem úgy reagált, de én nem gyanakodta, semmi rosszra, hiszen tudtam milyen a természete.

A depresszió néha elhatalmasodott rajta, olyankor pedig nem lehetett semmivel jobb kedvre deríteni, egy idő után viszont az volt furcsa, hogy a korábbi búbánatnak nyoma sem volt. Vidám volt, tevékenykedett, csevegett, bár... sokszor voltak ezek értelmetlen dolgok és a háztartásban is ügyetlenkedett. Én naiv, nem vettem észre semmit. Egyik nap aztán az anyám hívott: a feleségemnek kellett volna érte mennie, egy szemműtét után, ő pedig sehol sem volt.

Én is hiába hívtam az asszonyt, nem vette fel. Így hazavittem édesanyámat, otthagytam a munkámat (szerencsére megértették, bár az utóbbi időben több esetben is magyarázkodnom kellett azért, mert a feleségem valamit elfelejtett).

Idegesen mentem haza, szólongattam, de nem válaszolt. Ekkor felmentem a hálóba és megkönnyebbültem: ott aludt az ágyban. A haragom nagyon hamar elszállt. Talán végre tudott egy kicsit pihenni, talán jobb kedve lesz. Elmentem zuhanyozni és megfogadtam, hogy másnap kávéval keltem. Letusoltam és én is lefeküdtem. Egy jó alvásra vágytam. Mikor azonban az ágyba huppantam, akkor nagyon furcsa érzésem volt: hideget éreztem a hátamon, kellemetlen volt, nyomott. Magam alá néztem és a vér is meghűlt bennem: 3 borosüveg volt. 3. Borosüveg. Azonnal felkeltem és végiggondoltam a dolgokat és minden összeállt. Amikor a feleségem nem volt önmaga, akkor alkoholt ivott. Ez pedig az utóbbi időben ezek szerint gyakran megesett. Fel akartam kelteni, de nem ébredezett. Lementem a kanapéra és másnapra szabadnapot vettem ki. Mikor lejött szembesítettem. Nehezen, de megtört. Zokogva mondta el, hogy mennyire boldogtalan, mennyire nehezek a napjai és nem tudja hogyan segíthetnék.

A dolgát végtelenül megkönnyítettem. Megmondtam, hogy nem akarok és nem is fogok neki segíteni, ennyire senki nem aljasodhat le, főleg nem egy párkapcsolatban. Elköltöztem tőle. Úgy tudom, azóta kilakoltatták és a munkáját is elvesztette, de az biztos, hogy én nem fogok egy piást pátyolgatni.