Amikor a férjem elalszik, akkor valami nagyon rossz dolgot teszek: képtelen vagyok vele leállni

Orsi élete maga a megtestesült tökéletesség. Önbizalommal teli nő, aki büszke a párjára és egyáltalán nem zavarja, hogy hány nő akar vele összejönni, hiszen bízik benne és magában is. Ám ez nem az igazi Orsi: az akkor jön elő, amikor lekapcsolódnak a lámpák és a férje elalszik. Most az ő történetét olvashatjátok:

Ez a levél egy vallomás. Vagy talán egy utolsó lökés ahhoz, hogy segítséget kérjek. Két éve vagyunk együtt a párommal és fogalma sincs róla, hogy milyen problémákkal küzdök. Mindig dicséri a magabiztosságom, az energiám és örül neki, hogy végre talált egy olyan nőt, aki nem féltékenykedik. Igen ám, csak éppen ebből semmi nem igaz. Tudom, hogy így kell viselkednem ahhoz, hogy szeressen, de közben pedig egy olyan rossz szokásnak vagyok a rabja, amit ha megtudna, akkor azonnal szakítana velem.

Valójában minden nap emészt a bizonytalanság és a durva, beteges féltékenység is az életem része.

Fogalmam sincs, hogy szereztem meg magamnak ezt a férfit. Akárhova megyünk, a nők lépten nyomon megbámulják, flörtölnek vele, még akkor is, ha én ott vagyok. Ezekkel ő látszólag nem törődik: vagy csak akkor, amikor nem látom. Az egész néhány hónapja kezdődött, akkor már annyira gyötört a kétség, hogy megcsal, vagy esetleg másnőkkel ismerkedik, hogy elhagyjon, hogy... belenéztem a telefonjába. Nincs lekódolva, így nem volt nehéz dolgom. Végigpörgettem az összes social media felületet, elolvastam minden üzenetet. Insta, Face, email, céges email... Nem találtam semmit. Néhány lány írt neki, de azokat rögtön le is tiltotta.

Azután azon kaptam magam, hogy a párom elalvása után ez lett az esti rituálém.

 Minden éjszaka végignézem az üzeneteit, az összeset, mert rettegek, hogy valamit kihagytam, hogy valami fölött elsiklottam. A beszélgetésekben rákeresek a nevemre, hátha írt rólam valakinek valamit: valami rossz tulajdonságomól, vagy hogy szakítani akar. Tudom, hogy ez beteges, de ha nem csinálom meg, nem tudok elaludni. Napi 1-2 órám elmegy ezzel, így mindig kialvatlan vagyok, de ha nem olvasom el a leveleket, akkor sokkal rosszabb.

Azt hiszem ez az állandó nyomozás már több, mint rossz szokás, de nem tudom hol tudnék segítséget kérni.

 Egyre jobban nyomaszt ez a titok és szeretném bevallani a barátomnak, de ha eddig nem hagyott el, akkor ezután fog és egy percig sem tudnám hibáztatni. A barátaimnak és a családomnak sem beszélek erről: nem akarom összet9rni a rólam alkotott képet, hogy mennyire vagány, talpraesett lány vagyok. De más probléma is van: ha esetleg leírja a párom egy barátjának, hogy összevesztünk, akkor rá sem bírok nézni, olyan undort érzek, hogy kibeszél. Ha pedig egy barátja ír rólam valamit, akkor igyekszem elérni, hogy ne találkozzon vele jó ideig. Nem írnak rólam rosszat, de akkor is: ilyenkor azt érzem, hogy elárul. Ezután napokig ingerült vagyok, amit nem ért és nem mondhatom el mi a bajom. De az sem jó, ha nem beszél rólam, mert akkor úgy érzem, hogy már nem szeret. Az őrület határán állok és nem tudom, van-e még nekem visszaút. Azt sem tudom ezen milyen kezelés segítene, szebb és okosabb nem leszek egyiktől sem.