A párom ajándékot adott a kislányának, amikor előkerült a csomagba rejtett tárgy azonnal véget vetettem a kapcsolatunknak

Viktor és Márti három éve vannak együtt. Viktornak az előző házasságában született egy kislánya, Mártinak pedig egy kisfia van, szintén a volt kapcsolatából. Próbálták menedzselni a családi életet, aztán egy karácsonyi ajándékozás mindent tönkretett, amit felépítettek.

Viktort már az első találkozásunk alkalmával csodálatos férfinak tartottam. Jókiállású volt, határozott, férfias, aki tudja, hogy mit akar. Amikor randevút kért tőlem, akkor sem láttam, hogy ideges lenne, én pedig nagyon örültem és igent mondtam neki. Ahogy szépen lassan megismertük egymást, egyre világosabbá vált, hogy mennyi közös van bennünk. Neki és nekem is egy gyermekem volt az előző házasságunkból, nagyjából egykorúak. A gyerekét következetesen, de szeretettel nevelte, amikor először csináltunk négyesben programot, akkor láttam, hogy mennyire jó apuka és az én kisfiam is azonnal megkedvelte őt. A dolgok köztünk komolyabbra fordultak és összeköltöztünk, próbáltuk kihozni a legjobbat ebből a mozaikcsaládból.

A családi ünnepeket közösen tartottuk az ő és az én szüleimmel.

Azt is közösen beszéltük meg, hogy mit adjunk a gyerekeknek karácsonyi ajándéknak. A fiam nagyon szeretett volna egy kis elektromos autót, ami 150 ezer forintba került. Szerencsére megengedhetem magamnak, hogy kifizessem, de a rendelés előtt a párom leültetett beszélgetni. Elmondta, hogy szerinte egy ekkora összeget nem költhetünk el egy gyerekre, hiszen így nem tanulja meg a pénz értékét és azt, hogy nem kaphat meg mindent, amit akar és megkért, hogy ne vegyem meg neki.

Hittem neki, mert logikusan alátámasztotta az érveit és nem akartam elkényeztetett gyereket nevelni.

Végül mást vettem a gyereknek. Eljött a szenteste, a kisfiam kibontotta az ajándékát, örült neki, minden rendben volt. Majd a párom kislánya is kinyitotta a saját ajándékát és hirtelen megfagyott a hangulat: az az elektromos autó volt becsomagolva, amit a kisfiam is kinézett. Nagyon okos, szelíd kisfiam van, de az arcán láttam, hogy ez nagyon rosszul esett neki. Néhány pe5rcig értetlenül néztem és nem úgy tűnt, hogy a párom azt gondolja, hogy bármit is meg kell magyaráznia. A kislány nagyon boldog volt, azonnal játszani akart az autóval.

Én sem vagyok egy agresszív nő, de azt éreztem, hogy hátbaszúrt a kedvesem.

Ott rögtön számonkértem.

Teljesen kikeltem magamból. Nem is egészen tudom, hogy miért hatott rám így ez az eset, de azt éreztem, hogy engem és a fiamat hátra sorolt, átvert, becsapott. A szüleim és az övéi is próbáltak nyugtatni, de amikor megláttam a kisfiam vágyakozó arcát, ahogyan a kislány autóját nézte. döntöttem. Közöltem vele, hogy befejeztem és azonnal menjen a gyerekkel együtt. Néma csend telepedett a szobára, amit én törtem meg. Elmondtam, hogy soha, senki nem ríkathatja meg a kisfiamat és nem tudom hogyan képzelte ezt, amit tett.

A szakítás megijesztette, próbált magyarázkodni.

Elmondta, hogy a kislányának nagyon rossz időszaka van és a volt feleségével megbeszélték, hogy ez felvidítaná. Ott és akkor nem tudott meggyőzni. Kértem, hogy távozzon és ne tegye kellemetlenebbé az estét, teljesen kifordultam magamból. A szülei, ő és a kislánya szenteste távoztak. Elvitték magukkal az autót is, de mind a két gyerek sírt és nem értette mi történik. Másnap borzalmasan keltem, de annyira mérges voltam, hogy megmakacsoltam magam. Nem voltam hajlandó vele megbeszélni a dolgokat. Összeszedtem a cuccait és egy futárszolgálattal elküldtem, onnantól pedig nem válaszoltam neki semmire. Most, hogy közeledik a karácsony, egyre többet gondolok rá és arra, hogy talán hibáztam. Természetesen a fiamnak azonnal megvettem a két ünnep között az autót, de alig akart vele játszani, mert ez tette tönkre az új családunkat. Érthető, hogy miért akadtam ki? A környezetem szerint túlreagáltam, de én magamban azt érzem, hogy igazam van. Ettől még nagyon hiányzik az, ahogyan voltunk, mi négyen... talán írhatnék neki egy üzenetet.