Kipp-kopp viccel szakított velem a párom egy szupermarketben: ez volt a baja, amit évekig titkolt

Klára és kedvese már egy éve éltek együtt, közös háztartásban, amikor a férfi egyik nap viccet kezdett mesélni az egyik szupermarketben, Klára még aznap kiköltözött és szakítottak. Most az ő története következik:

Sziasztok! Sokan sok féle indokkal írnak ide, én most konkrétan egyrészt szeretném magamból kicsit kiírni a fájdalmat, másrészt pedig valamiféle visszajelzést esetleg kapni arról, hogy én látom-e rosszul azt, ami köztem és a párom között történt. Kicsit több mint egy éve jöttünk össze és hatalmas szerelem volt a miénk, nem tudtunk egymás nélkül lenni, így viszonylag hamar össze is költöztünk. Az elejétől kezdve nem árultam zsákbamacskát: én otthonról költöztem hozzá, kevés fizetésem volt, de olyat csináltam, amit szeretek. Mindenképpen művészeti ágban képzelem el magam vállalkozóként, ez azonban lassan megy és nem egyik napról a másikra tudom felhajtani az ügyfeleket.

Közös kasszán voltunk a párommal, de a pénzügyekből soha nem volt semmiféle konfliktus.

[[cikk1]]

Én nagyjából 200 ezer forintot vittem haza részmunkaidőben, viszont emellett jutott időm minden másra is. Építgetem a karrieremet, a portfóliómat. A párom ellenben egy multinál dolgozott, 700-800 ezer forintos fizetésért, viszont elég sokat is követeltek tőle. Gyakran túlórázott, ilyenkor nagyon fáradtan ért haza és próbáltam neki segíteni. Fürdőt készítettem, vacsorát, ilyenek.

Azt hittem, hogy teljesen jól megvagyunk, amikor egy áruház közepén elkezdett mesélni egy igen kellemetlen viccet.

Soha nem vettem észre, hogy célozgatna bármire. Amikor egy baráti pár gondjairól mesélt, nem hallottam a hangjában élt, sohasem tett szóvá semmit. Amikor mentünk valahova ő fizetett, de azt gondoltam, hogy ez természetes, hiszen én jóval kevesebb pénzből gazdálkodok, mint ő, ő a férfi és egyébként is kettőnkért is dolgoztam a vállalkozásomon, meg az alkotásaimon.

Nem oylan rége aztán a havi nagybevásárlást intéztük és jeleztem neki, hogy elkezdtem egy speciális diétát, amihez kell néhány alapanyag. Pakoltam be a kosárba. Láttam, hogy ideges, de azt gondoltam, hogy fáradt a munka miatt. Majd amikor betettem két doboz mandulatejet a kocsiba, akkor vett egy nagy levegőt és megszólalt:

Koppkopp. - meredten néztm rá, és azt kérdeztem mi? Majd megismételte. Koppkopp. Még mindig nem értettem, de a harmadik koppkopp után leesett mit akart. Ki az? - kérdeztem tőle.

Az a marha barom idióta állat, aki egy éve mindent kifizet. - jött a felelet. Több hónap elfojtása tört fel belőle, ott az áruház közepén.

[[cikk2]]

A fejemhez vágta, hogy neki is lennének tervei, ő sem szeretné örökké alkalmazott lenni azon a helyen, ahol most van. Hogy megeszi őt az adminisztráció, a sok telefon, az ügyfél, a meetingek és nem bírja tovább, én pedig csak élősködök rajta.

Fizesd ki, ami a kosárban van, engem meg hagyjál békén.

Ezzel hagyott ott. A lakás az övé volt, én költöztem oda, így értelemszerűen nekem kellett mennem. Utána akartam menni megbeszélni, de addigra elhajtott és mire hazaértem, az összes cuccom az ajtó előtt várt. Hiába kopogtam, nem engedett be és azóta sem hallottam róla. Minden holmimat maradéktalanul visszaadott, egy fél pár zoknim sem maradt ott, én viszont teljesen meg vagyok lőve.

Mi a franc volt ez? Mégis... mi? Miért nem szólt? Vagy mondott bármit? Magamtól kellett volna észre vennem, hogy szenved és sok az anyagi teher? Tényleg én hibáztam? Neki ennyi volt egy év? Kuka a közös életünk? Teljesen össze vagyok zavarodva és haza is kellett költöznöm a szüleimhez.

[[cikk3]]