Megkaptam a meghívót az év végi céges bulira, amikor megláttam rajta egy nevet, akkor beadtam a felmondásom

Loretta két éve kezdett a munkahelyén és azóta sikert sikerre halmoz. Megismerkedett ott egy férfivel, akivel a munkahelyi sikerek mellett magánéleti örömöket is szerzett. Ez a kedélyes lét azonban nem tartott sokáig, mivel a férfi egyik nap egy nehéz témával állt elő. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Nemrégen végeztem az egyik nívós budapesti egyetemen. Na jó, nem régen... három éve. Egy év kemény és szorgalmas gyakornokoskodás után meg mertem pályázni azt az állást, ami igazán érdekelt: egy marketingcégnél szerettem volna dolgozni, a nevét nem akarom elmondani, mivel egyik szereplőt sem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. Szóval amikor megkaptam az állást, akkor fantasztikusan boldog voltam. Tudtam, hogy képes leszek megfelelni az elvárásoknak és igazam lett: nagyon hamar a csapat megbecsült tagjává váltam. Olyannyira, hogy amikor utánam érkezett egy srác, akkor engem kértek fel a betanítására.

Elsőre nagyon szimpatikus volt a srác, de nem gondoltam többre, hiszen a munkahelyen nem szerencsés ismerkedni.

A betanítás alatt azonban világossá vált: nem tudunk és nem is akarunk parancsolni az érzelmeinknek. Összejöttünk, de ezt a cégnél nem vertük nagydobra. Még egy kis plusz izgalmat is adott a kapcsolatunknak, hogy bent úgy kellett tennünk, mintha semmi nem lenne közöttünk. Mondogatták persze, hogy amolyan munkahelyiházastársak vagyunk, de mi mindig valami vicces válaszoltunk, miközben a négy fal között pedig dúlt a szerelem.

Legalábbis én úgy éreztem.

Egyik nap aztán elém állt a párom és azt mondta, hogy szerinte ez egy fellángolás volt és nem érzi, amit kellene, ő nem akar velem komolyabb kapcsolatot, fejezzük be. Mintha leforráztak volna. Sem összejárni, sem találkozgatni nem akart, egyértelműen lezárta közöttünk a dolgokat. Rettenetesen rosszkedvű voltam és még csak el sem mondhattam mi bánt, vele pedig mindennap találkoztam. Ő napról napra vidámabb lett, majd kicsattant, javultak az eredményei és úgy beszélt velem, mintha soha semmi nem történt volna közöttünk. Annyira fájt és bosszantott, annyira nem tudtam hova tenni, hogy már arról kezdtek pletykálni, hogy kiutálom az új fiút.

A céges karácsony meghívója egy Excel táblázat volt, amibe több adatot is be kellett írni.

Amikor megnyitottam a meghívót és gyorsan végig pörgettem, akkor megállt bennem az ütő: szembekerült velem a volt párom és az ő sorában egészen különös dolgokat olvastam. A vendégeként az egyik pénzügyes lány volt megjelölve, akinek ételallergiája van és még azt is jelezték, hogy egy párként érkeznek. A szívembe mintha egy dárdát hasítottak volna. Engem soha nem vállalt fel. Tulajdonképpen ahogy végigondoltam, az ő ötlete volt a titkolózás, a cicázás, a lopott pillantások a megbeszéléseken. Most pedig itt egy nő, tőlem alig két irodányira, akivel boldogan belibben az oldalán.

A meghívottak listája egy egész láncreakciót indított el bennem.

Nem akarom ragozni. még aznap beadtam a felmondásomat. Az exem új párkapcsolata olyan érzéseket ébresztett bennem, amikről tudom, hogy ártanak nekem és nem, nem akarom ezt ott velük egy munkahelyen feldolgozni. Még aznap láttam őket csókolózni a folyosón, mindenki el volt ájulva mennyire cukik. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, mire kacsintott egyet. Itt olyan hányinger jött rám, hogy tudtam jó döntés volt. A vezetőség persze nem értette, marasztaltak, de a hirtelen bekövetkező magánéleti változásra nem tudtak mit felelni. Egyfelől szégyellem magam, mert bedobtam a törölközőt és eljöttem... arról a helyről, ami az álmom volt. Közben meg lettek új álmaim, új helyek, új állások. És amit soha, senkinek nem vallanék be, csak itt névtelenül: én szerelmes voltam abba a fiúba. Foghatom büszkeségre, karrierre, nőiességre a felmondásomat, de az az igazság, hogy nem bírnám elviselni azt, hogy másnak megadja, amiről én csak álmodozhattam. Januártól álláskeresés, addig pedig megpróbálom túlélni az ünnepeket és véletlenül sem ránézni a volt kollégáim fotóira, amit a céges buliról töltenek majd fel.