Videóra vettem a kollégám legsötétebb titkát: régóta haragszom rá de nem tudom felhasználjam-e a felvételt

Laura és egyik kollégája között hónapok óta tart egy kinevezés miatti viszálykodás. Laura azonban most olyan helyzeti előnyre tett szert, amivel egy életre eldönthetné kettőjük csatáját. Most az ő történetét olvashatjátok:

Sziasztok! Előrebocsátom, hogy elfogadok tanácsot, mivel jelenleg percről percre változik a véleményem ezzel a dologgal kapcsolatban és sehogyan sem tudok dűlőre jutni azzal, hogy mit kellene tennem. Van egy kolléganőm, akivel az elejétől kezdve nem találjuk meg a közös hangot, de különösebben nem zavartuk egymás köreit és szakmailag tudtunk együtt dolgozni. Csak épp nem csevegtünk a konyhába, nem jártunk együtt kávézni meg cigizni. Haonló munkakörre vettek fel minket és én az elejétől úgy éreztem, hogy kicsit jobb vagyok benne.

A felettünk dolgozó (amúgy nagyon cuki) vezetőnek és a párjának végre valahára összejött a baba és rögtön az elején közölte mindenkivel, hogy egy hónapot dolgozik maximum várandósan, utána minden energiáját a babavárásra szeretné fordítani.

A főnökünk nem is lepődött meg, gratulált és azonnal elkezdte intézni a helyettesítés kérdését. Pályázatot írt ki cégen belül és bár nem volt nyilvános az eredmény, mindenki tudta, hogy csak a kolléganőm és én vagyunk esélyesek. Tűkön ülve vártam az eredményt, de félig meddig biztos voltam benne, hogy én kapom meg.

NEM ÍGY LETT. A bejelentés napján a főnök bejött az irodába és gratulált a kolléganőmnek, majd nekem is. Udvariasan elmagyarázta, hogy a vetélytársam pályamunkája jobban elnyerte a tetszésüket, de 1-2 év és én is vezető pozícióba kerülhetek. Mérhetetlenül el voltam keseredve, már csak azért is, mivel így a nem túl szimpatikus lány immáron a főnököm lett.

A viszály kezdett elmérgesedni, nem mondom, hogy csak az ő hibájából, én sem tudtam őt felettesemként elfogadni, egyre nehezebb volt a közös munka én pedig egyre több határidővel csúsztam, bevallom néha csak azért is, hogy neki kelljen magyarázkodnia és ne zárhasson le egy projektet. Egyik nap aztán már tényleg nagyon a körmömre égett a munka és bentmaradtam az irodába. Van egy olyan szokásom, hogy sötétben, fülessel a fejemen szeretek dolgozni, néma csendben, így a haladós. Éppen lejátszási listát váltottam a telefonomon, amikor valami zaj ütötte meg a fülemet.

Felálltam az asztalomtól és alig akartam hinni a szememnek: a munkatársam és a főnök, aki a kinevezését elintézte a falhoz nyomódva, szenvedélyesen csókolóztak. Fogalmam sincs mi ütött belém, de azonnal reagáltam. Előkaptam a telefonom és felvettem őket. Igen, azt is ami utána jött.

Ez csak azért kellemetlen, mert a főnököm házas, három gyerekkel és a munkatársamon is láttam egy eljegyzési gyűrűt.

Nagyon elégedett voltam, másnap rögtön a vezetőség elé akartam tárni a bizonyítékot, hogy végre helyére kerüljenek a dolgok és megkapjam a rossz munkatárs helyett nekem járó pozíciót. Égett bennem a tettvágy, a bosszú, milliószor lejátszottam a fejemben a jelenetet. Majd eljött a másnap és gondolkodóba estem. Van nekem ehhez jogom? Van jogom belekeverni a magánéletet ebbe, azért mert ők megtették? Nem lenne elegánsabb munkahelyet váltani, vagy egyszerűen hagyni ezt az ellenségeskedést és megvárni azt az egy két évet, amíg új pozíciót nyitnak? Lehetséges, hogyha nyitnék felé, megszűnne az ellenségeskedés, talán meg tudnánk beszélni, a viszonyuk pedig nem az én dolgom. Ugyanakkor olyan egyszerű lenne... egy fél órás beszélgetés és máris enyém lenne az áhított főnöki szék. Teljesen tanácstalan vagyok.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.