Pofátlan lehúzás a Tolna vármegyei étteremben, a palackvisszaváltással trükköznek a vendégek kárára

Gábor egy családi születésnapot szeretett volna megünnepelni, békés, meghitt hangulatban. A vacsora kellemes volt, a kiszolgálás remek, azonban egy ponton hatalmas vita kerekedett Gáborék és az Tolna vármegyei étterem között. A levelét változtatás nélkül közöljük^*:

Tisztelt Szerkesztőség, szeretném, ha levelem még karácsony előtt meg tudna jelenni, majd leírom a levélben, hogy ez miért fontos. Az édesanyám születésnapját szerettük volna megünnepelni, összesen 12 fővel. Én és a testvérem magamra vállaltuk a cechet, szerencsére nem okoz problémát, így mindenki önfeledten válogatott és rendelt. A (pontos helyét jogi okok miatt nem jelentethetjük meg) nevű vendáglátóipari egységet választottuk, mivel a fényképeik igen ígéretesek voltak. A hely hozta a várt hangulatot, az ételek nagyon finomak voltak. Természetesen italt is fogyasztottunk: fejenként átlagosan 3-4 üdítőt, vizet, vagy alkoholos italt rendeltünk.

A MOHU újítása óta minden esetben élünk a palackvisszaváltás lehetőségével.

A számlát rendeztük, majd a legnagyobb nyugalommal kezdtük el zacskókba pakolni a kiürült műanyag palackokat. A pincér ekkor odalépett hozzánk és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben? Mondtuk, hogy megoldjuk, köszönjük, mire megköszörülte a torkát és megkért, hogy hagyjuk abba. Nem értettük mi lehet a gond, majd mikor kérdően ránéztünk, akkor közölte, hogy a palackokat nem vihetjük el. Az étlapon láttuk, hogy kiszámlázták a visszaváltási díjat (nem a kisüveges, 0,33-as üveges verziókat forgalmazták), amit jeleztem is nekik.

A pincér közölte, hogy a MOHU újítása miatt muszáj kiszámlázniuk a díjat, de ők ezt beleépítették az összegekbe.

Édesanyám és a nagymamám nagyon kellemetlenül kezdték érezni magukat, ezen a ponton már én is ideges voltam: elmondtam, hogy nekünk nincs közünk a hely árképzéséhez, kifizettük az üvegeket, el fogjuk vinni. A társaság egy fele otthagyta az éttermet, jelezték, hogy ők ebből kimaradnának, nagyon ideges voltam, hogy egy kellemes hangulatú ebéd ennyire kicsinyesen ér véget. A feleségem is mondta, hogy néhány száz forintról van szó, engedjem el a dolgot és menjünk. De gondoljunk már bele: elég sokan voltak ott, ha asztalonként minden palackot eltesznek, az azért elég szép jatt a dolgozóknak a nap végén, nem igaz? Tehát azóta csinálhatják ezt, mióta a MOHU bevezette az új rendszert, ez pedig szerintem vérlázító.

Én azonban nem viselem el az átverést.

Kötöttem az ebet a karóhoz és elmentem volna addig is, hogy rendőrt hívjunk, amire egy ideig ők is hajlottak. Lehet azt hitték blöffölök, de már készítettem a mobilt, szóval rövid tanácskozás után a pincérünk még mindig igazi bicskanyitogató, lenéző hangon közölte, hogy vigyem, ha ennyire akarom. Végül tehát kénytelen kelletlen odaadták a palackokat, amiket kivittem, a családból többen akkor már hazamentek, de nem is baj, mert elképesztően ingerült voltam. Nem bírom az igazságtalanságot. Hazafelé még a feleségemmel is összevesztünk, én azonban kötöttem az ebet a karóhoz és még hazafele visszaváltottam az üvegeket. Se előtte, sem pedig utána nem fordult elő velem ilyen hasonló: a balatoni büféktől, a kocsmákból, kifőzdékből is mindig elvittem a palackokat. Én azt kifizetem, szerintem egy helynek sincs joga a fogyasztásom árán felül még körönként 50 forintot tőlem elkérnie.

_{*A levélben foglaltak igazságtartalmáért szerkesztőségünk nem tud felelősséget vállalni.}