Odalépett hozzám egy eladó a barkácsboltban és behívott a raktárba, olyat mutatott amit még életemben nem láttam

Tina és a férje végre belevágtak a régóta tervezgetett lakásfelújításba. A kezdeti lelkesedés azonban hamar elillant és az eddig rejtőzködő kapcsolati problémáik felszínre kerültek. Most ő történetüket olvashatjátok:

Kedves Promotions.hu! Könnyíteni szeretnék a lelkemen, mielőtt meghozok egy az egész életemet megváltoztató döntést. Az történt, hogy egy rokonomtól megörököltünk egy elég rossz állapotban lévő lakást. Nagy terveim voltak vele, szerettem volna felújítani és vagy odaköltözni, vagy pedig kiadni, de annak semmi értelmét nem láttam, hogy üresen, lepusztulva áll, mikor anyagi hasznunk is lehetett volna belőle. Már erre is nagyon nehezen vettem rá a férjem, kifogások garmadájával állt elő, hogy persze, jó lenne a pénz, de ez mennyi idő, mennyi energia, mennyi kellemetlenség, nem most van itt az ideje. Ez eltartott jó egy évig, amikor a sarkamra álltam és kijelentettem, hogy nem akarok tovább várni.

Elkezdtük a lakásfelújítást, de bennem volt a tüske a sok vacakolás és kifogáskeresés miatt.

Azt tudtam a férjemről, hogy nem egy ezermester, de az, hogy valójában mennyire egy lusta ember tud lenni, csak ebben az időszakban vált világossá. Gyakorlatilag semmiben nem segített, egyszer a hátát húzta meg, egyszer elhúzódott a megbeszélése, egyszer elfelejtette, amit megbeszéltünk. Sorozatosan magamra hagyott azokban a helyzetekben, amikor szerettem volna, ha mellettem áll. Az utolsó csepp az volt, amikor megígérte, hogy elvisz a barkácsboltba, mert kellett volna néhány dolgot vásárolnunk. Otthon vártam és amikor rá akartam írni, akkor láttam, hogy becsekkolt a haverjaival egy étteremből. Elment sörözgetni.

Hatalmas düh lett bennem és minimálisan sem láttam férfiasnak a férjemet.

Egyedül mentem a barkácsboltba és természetesen fél óra elteltével sem találtam meg semmit. Ekkor egy eladó lépett hozzám a semmiből:

Segíthetek?

Elsőre megijesztett, de amikor ránéztem akkor pedig elállt a szavam. Áradt belőle a maszkulin energia és az a mosoly... azonnal zavarba jöttem és próbáltam valami értelmeset kinyögni, de nem sikerült. Még jobban mosolygott, majd azt kérdezte:

Gondolom írt listát, odaadná?

Elpirulva adtam át neki a listámat és 15 perc alatt mindent összeszedtünk, amire szükségem volt, egy dolgot kivéve.

Ez az utolsó tétel csak a ráktárunkban van, kérem jöjjön velem.

Amikor beértünk, akkor átkarolta a derekamat és megcsókolt. Majd levette a polcról a listán szereplő utolsó dolgot. Végül ezzel búcsúzott:

Ha esetleg a felújításban is segítséget szeretne, akkor hívjon fel, mindenhez értek.

Majd mosolyogva távozott. Én remegő lábakkal mentem a pénztárból és alig találtam ki a barkácsáruházból. A férjem már otthon várt, eszébe sem jutott, hogy ma programunk lett volna. Ahogy kipakoltam, láttam, hogy az egyik festéken ott van egy telefonszám. Tehát komolyan gondolja, hogy hívjam fel.

Óriási dilemmában vagyok.

Nem tudom mit tegyek. Már a csók miatt is lelkiismeretfurdalásom van, amiatt meg még inkább, hogy többet akarok. Na de miért adta meg a számát? Munka reményében? Egy egyéjszakás kalandot keres, vagy szeretőt? Esetleg randizni vinni és akár komolyabbat is? A férjemmel alapvetően jól megvagyunk, de mindig is zavart, hogy nem tudok rá kellően támaszkodni. Az is bánt, hogy mi van, ha mással is így viselkedik? Nem akarok nevetséges lenni, de most úgy érzem magam, mint egy tinédzser.