Egy idegen nő megcsókolt az étteremben, amikor a házassági évfordulónkat ünnepeltük a feleségemmel, egy hét múlva már ő volt a párom

Szilárd már 5 éve alkotott egy párt Kamillával és bele sem gondolt, hogy ez az egész lehetne másképp. Most az ő történetét olvashatjátok:

Sziasztok kedves sorstársaim! Igen, ti. Ti, akik nem hisztek magatokban, akik nem hisztek a boldogságban és ti, akik foggal körömmel ragaszkodtok a rossz házasságotokhoz. Ez most főleg nektek szól, mert nem is olya régen még én is a ti cipőtökben jártam. Egészen egy augusztusi napig, amikor minden megváltozott.

A házassági évforduló nálunk nagy dolog volt, a feleségem agy ünneplést várt el.

Ilyenkor minden családtagot összehívtunk, hogy együtt ünnepeljenek minket. Sosem szerettem ezt a szokást. Nekem ez a fejemben egy intim, meghitt, közös dolog lett volna, ehelyett egész este keresztkérdések sorjáztak felém: mit akarok az életben? Ideje lenne már a gyereknek. Kamillának vannak igényei, mint minden normális nőnek.

Én pedig csak hallgattam, hallgattam, józanon, mivel mindig én vezettem, Kamilla pedig nem szeretett taxizni, mondván, hogy nem fog beülni valami idegen autójába.

A válás soha fel sem merült bennem.

Néha, amikor már nagyon akaratos és követelőző volt, vagy amikor megalázott, esetleg mindennek elhordott, akkor belegondoltam, hogy talán lehetne tenni valamit. De én mindig magamban kerestem a hibát. Talán tényleg igaza van a feleségemnek és nem vagyok elég törtető? Talán beérem kevéssel? Talán tényleg edzhetnék keményen, mert vannak még zsírpárnáim? Talán tényleg büdös a kedvenc parfümöm, igazán lecserélhetném. Abba azonban soha nem gondoltam bele, hogy talán Kamilla is hibás azért, mert ennyire boldogtalanok vagyunk. Vagyis... nem tudom, ő az volt-e, én pedig nem mertem vele szembenézni.

Egy rejtélyes idegen indított el az önismeret útján.

Mint mondtam, augusztusban történt. Összejött a család, az 5. évfordulóra. A menetrend ugyan az volt, mint mindig. Nem keresek eleget, nem vagyok eléggé kigyúrva, újabb autó kellene, nagyobb lakás, hogy mutatok majd így példát a gyerekeknek. Visszanézve és leírva ezeket borzalmasak és nem tudom, hogyan élhettem ebbe a bomlasztó, rohasztó közegben, ahol teljesen elvesztettem a kapcsolatot magammal.

Aztán a feleségem köszöntőt mondott. Elmondta, hogy hisz bennem és bízik abban, hogy hamarosan azzá a sikeres férfivá válok, akire mindig is vágyott.

Ekkor pedig mint a mesében, jött a csók.

Mikor befejezte a beszédét, akkor valaki megkocogtatta a vállam. Egy nagyon helyes, huncut arcú, mosolygós lány volt. Odahajolt hozzám és megcsókolt. Szenvedélyesen. Azt sem tudtam ki az, honnan jött, de életem legszebb élménye volt. Mintha valami felszakadt volna bennem. És amit ezután mondott, az az egész életemet megváltoztatta:

Nem lehetsz te olyan rossz ember, mint ahogy ezek itt előadják. Tudd, hogy úgy vagy jó, ahogy vagy és neked is jár a boldogság.

Az egész társaság elnémult. A feleségem valamit habogott, de már nem érdekelt. Körülnéztem az asztalnál és felálltam. Nem mondtam semmit. Eddig sem érdekelte őket a mondanivalóm, a búcsúm sem fogja. Otthon összepakoltam a legszükségesebbeket és végre beültem egy taxiba. Egy közeli hotelhez kérettem magam, ahol évek óta először fantasztikusan aludtam. A telefonomat kikapcsoltam és azt a számot többet nem is használtam. Az étterem végig nézte a jelenetet, így bár nem lehetet volna nekik, de megadták a lány adatait, amivel asztalt foglalt. Így jutottam el hozzá.

Hozzá, akivel azóta minden napom egy csoda és akivel lassan 3 hónapja jóban és rosszban együtt vagyunk. A válást természetesen beadtam és semmire nem tartottam igényt, hogy minél kevesebbet kelljen a (hamarosan) volt feleségemmel beszélgetni. Ne féljetek lépni. Mindannyian csodásak vagytok és valahol rátok is vár egy mosolygos vidám férfi, vagy nő, aki mellett az élet csodaszép lesz.