Az eladó és az életkor ellenőrző berendezés okozott parázs vitát.
Egy közösségi médiában megjelent bejegyzés parázs vitát indított a dohányboltokban bevezetett életkor-ellenőrző rendszerről, valamint arról, hogy ezek a megoldások milyen adatvédelmi és társadalmi kérdéseket vetnek fel. A poszt szerzője egy friss vásárlási élményét írt le, ahol egy Nemzeti dohányboltban egy érintőképernyős rendszer használatával találkozott.
A kisfiam egy lufit hozott nekem ajándékba, üvöltve hívtam fel a férjemet amikor tudatosult bennem mit látok
Olvass tovább...
Mutatjuk a konkrét történetet:
Ma reggel bementem egy Nemzeti dohányboltba. A vásárlás során egy érintőképernyőt dugtak az orrom alá, amin egy kérdésre kellett válaszolnom: elmúltam-e 18 éves? Igen, Nem.
Először nem értettem: az eladó értelmi fogyatékos, hogy nem látja?
De nem. Rákérdeztem: ez mi? és csak nem készül rólam videófelvétel is?
Az eladó közölte, hogy de bizony. A rendőrségre van bekötve a rendszer.
Erre én tovább kérdeztem:
és miért nem kérdezte meg, hogy hozzájárulok-e ahhoz, hogy felvételt készítsenek rólam?
Erre az eladó: nem kell megkérdeznie, viszont ha nem nyilatkozom, nem adhatja oda, amit vásároltam.
És hozzátette: nem ő találta ki, és utálja, mert mindenki ugyanezt kérdezi.
Vagyis: beleegyezésünk nélkül rabosítva vagyunk. Ki tudja, van-e benne arcfelismerő rendszer, vagy ujjlenyomat-olvasó?
Vagyis: ismét bekerítettek minket.
Épül a megfigyelő állam.
A Palantír és a CBDC előkészül.
Szoktatnak.
Most csak a dohányboltban.
Aztán, ha megszoktad, mindenütt.
Hol van az Ombudsman? Hol van az emberi méltóság hivatala?
Ki adott erre felhatalmazást?
Merthogy ez még nem a Tisza.
Akkor ki?
Kedves újdonsült parlament!
Követelem, hogy derítsék ki, ki építi a digitális tömlöcöt és azonnal törjék össze!
Felelősöket akarok.
Elszámoltatást.
Akárki is intézte.
Figyelje meg a saját édesanyját.
Ne engem.
Tehát: a vásárlás során az eladó egy kijelzőt adott át, amelyen a vásárlónak azt kellett megerősítenie, hogy elmúlt-e 18 éves. A bejegyzésben szereplő beszámoló szerint a kérdés egy egyszerű igen vagy nem választ igényelt, miközben a rendszer működése több kérdést is felvetett a vásárlóban.
Mágnest tett a bébiétel fölé az édesanya, üvöltve hívta fel a gyártót
Olvass tovább...
A poszt írója azt állítja, hogy rákérdezett a rendszer működésére, különösen arra, hogy történik-e videófelvétel, mire az eladó azt válaszolta, hogy a rendszer valóban rögzíthet adatokat.
Ez a tény különösen nagy felháborodást keltett, mivel a szerző szerint nem történt előzetes tájékoztatás arról, hogy a vásárlás során adatkezelés vagy megfigyelés zajlana. A vásárló azt is kifogásolta, hogy nem kértek tőle külön hozzájárulást a felvételhez vagy az adatkezeléshez. Az eladó erre azt válaszolta, hogy a rendszer használata kötelező, és amennyiben a vásárló nem nyilatkozik, nem kaphatja meg a terméket.
A posztban megfogalmazott állítások szerint a vásárló ezt úgy értelmezte, hogy a folyamat során beleegyezés nélkül történik adatgyűjtés, ami szerinte súlyos adatvédelmi és emberi jogi kérdéseket vet fel. A bejegyzés szerzője ezt a jelenséget tágabb társadalmi kontextusba helyezte és úgy fogalmazott, hogy ez a fajta technológia a jövőben akár szélesebb körű megfigyelési rendszerek előszobája is lehet.
A posztban olyan erős állítások is megjelentek, mint hogy épül a megfigyelő állam, illetve utalás történt arra, hogy a digitális azonosítási rendszerek, sőt a digitális pénzügyi megoldások (CBDC) is egy hasonló irányba mutatnak. A szerző szerint ezek a folyamatok fokozatosan normalizálhatják a mindennapi adatgyűjtést.
A bejegyzés zárásában a szerző politikai felelősségre vonást és vizsgálatot sürgetett, azt kérve, hogy derüljön ki, ki engedélyezte az ilyen rendszerek bevezetését, és milyen felhatalmazás alapján működnek. A poszt digitális tömlöcnek nevezte a jelenséget, miközben felelősségre vonást és elszámoltatást követelt.
A bejegyzéshez kapcsolódó kommentekben is megosztott reakciók jelentek meg. Többen meglepetésüknek adtak hangot a leírtak miatt és azt kifogásolták, hogy egy ilyen rendszer működéséről nem kaptak megfelelő tájékoztatást. Más hozzászólók ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy az életkor-ellenőrzés digitalizálása az illegális dohányvásárlás visszaszorítását szolgálhatja és az ilyen rendszerek célja a szabályok betartásának ellenőrzése.
Az ügy így két irányból kapott értelmezést: az egyik oldal adatvédelmi és megfigyelési aggályokat fogalmaz meg, míg a másik a jogszabályok betartását segítő technológiai megoldásként tekint a rendszerre.
