Ismerős hangra figyeltem fel az élelmiszerboltban, a kenyereknél állva derült ki a férjem legnagyobb titka

Laura a férjével éppen bevásárolt, amikor a sorok között ismerős hangra lett figyelmes. Köszönni akart, ám ekkor valami olyasmi ütötte meg a fülét, ami az egész életét megváltoztatta. Most az ő történetét olvashatjátok:

Sziasztok! Egy hihetetlenül béna sztorit szeretnék veletek megosztani. Négy évig voltam házas és azt gondoltam, hogy az életem teljesen rendben van. Voltak persze vitáink, mint minden házaspárnak, ezek azonban nem tartottak sokáig és minden alkalommal kibékültünk. Apróságok voltak: takarítás, szülők, bevásárlás, néhány anyagi dolog, kiadások. Nem gondoltam, hogy ezek annyira kirívó dolgok lennének, így nem is aggódtam azért, mert hetente legalább egy alkalommal volt valami konfliktusunk.

A házasságomat én szép, harmónikusnak jellemeztem, ahol az összecsiszolódás időszakát éljük, mivel életünk végéig tervezünk, így az a néhány év az elején nem jelenthet problémát, csak azért, mert nem zökkenőmentes.

Egy élelmiszerboltban ért a felismerés.

Szokásunk volt, hogy együtt megyünk vásárolni, az egyik konfliktusforrás ugyanis éppen az volt, hogy ő mindig elfelejti mit kell venni, én pedig túl sokat költök a boltban, ha pedig együtt vagyunk, akkor tudunk figyelni mindkettőnk gyengeségeire és erősségeire ebben a témában. Éppen a kenyereknél válogattam, amikor a túlsó sorból ismerős hangra lettem figyelmes.

Két eladó beszélgetett, az egyik a szomszédom volt.

Köszönni akartam, amikor tudatosodott bennem, hogy rólam beszélnek. És a férjemről. A szomszédom épp azt mesélte a kollégájának, hogy hallotta, amint a férjem albérleteket néz, mert el akar hagyni engem. Arról is mesélt, hogy mennyire sok a vita és nem bírja már ezt a szigorú szabályozást, nem érzi magát férfinak és egyébként is van egy kollégája, akivel rengeteget beszél és nem tudja, hova fut ez ki, de nem akar megcsalni.

Áldott jó ember, de az a hárpia felesége...

Úgy álltam ott, mint akit leforráztak. A férjem el akar hagyni? Ennyire rossz a házasságom?

Hirtelen a férjem hangja törte meg a csendet és a két eladó erre szét is rebbent. Arról érdeklődött, hogy málnát, vagy áfonyát kérek-e inkább. Jó fél percig néztem rá, a mosolyára, csengett a fülembe a hangja és belém hasított, hogy ezt a férfit nem akarom elveszíteni. A meghallott pletyka a legjobb dolog volt, ami történhetett velem. Onnantól teljesen másképp viselkedtem. Nem generáltam konfliktust, nem vitatkoztam, nem akartam mindent beszabályozni, amit tesz. A kapcsolatunk szépen lassan sokkal intimebbé és meghittebbé vált: azóta sem költözött el. De még nem nyugodtam meg. Úgy vagyok vele, hogy bármelyik nap elveszíthetem őt azért, mert a saját igazamat fontosabbnak tartottam az ő komfortjánál, ezt pedig soha többé nem hagyhatom, hogy előforduljon. Szeretem őt és meg kell szeretnem azt is, ahogyan ő látja a dolgokat, hiszen nem egyedül vagyok ebben a kapcsolatban. A boltba azóta is nagyon csendesen osonok be, hátha megtudok még valami izgalmas részletet a házasságunkról, de azóta csak annyi történt, hogy megjegyezte a pletykás szomszédasszony azt, hogy már nem hallja a vitáinkat és így kicsit unalmas neki az otthonlét.