Elvittem az ékszerészhez a jegygyűrűmet, az első mondatától földbe gyökerezett a lábam

Abigél és párja két év után döntötték el, hogy összekötik az életüket. Az előkészületek remekül zajlottak, mér csak egy dolgot kellett elintézni az esküvő előtt: a jegygyűrű nagy volt az ujjára. Az ékszerészhez érve azonban kellemetlen meglepetéssel szembesült. Most az ő történetét olvashatjátok:

Mérhetetlenül el vagyok keseredve és nem tudom, hogy mit lépjek a kialakult szituációra. Van egy párom, aki csodálatos: kedves, szerető, törődő és mindent megkapok tőle, most azonban egy olyan dilemmába kerültem, ami minden eddigi jót felülírt. Magamban tépelődök, nem tudom számít-e ez az egész, de lassan maga alá temet az egész problémahalmaz.

A jegygyűrűm csodálatos volt.

Ignáccal a kapcsolatunk úgy kezdődött, ahogyan az a filmekben van: összetoltuk véletlenül a bevásárlókocsit, amin nagyon jót nevettünk és bemutatkoztunk egymásnak. Innen indult a mi végtelenül romantikus történetünk, aminek azóta sem akar vége szakadni. Összeköltöztünk, boldogok voltunk és a nap amikor eljegyzett a mai napig a legszebb emlék a fejemben.

A gyűrű meseszép volt: amikor megláttam a csillogását, a három követ, hibátlan volt, pontosan ilyet képzeltem el magamnak gyerekkoromban.

Az eljegyzés Normafán történt egy túra közben.

Mindketten imádjuk a természetet és sokat szoktunk sétálni, így adta magát a dolog, hogy egy kirándulás alkalmával történjen meg a lánykérés. Nagyon boldog voltam és azonnal igent mondtam neki. Amikor felhúzta az ujjamra a gyűrűt, akkor kicsit éreztem, hogy nagy, de ez nem rontotta el az örömömet. Megbeszéltük, hogy elviszem egy ékszerészhez, aki az ujjamra igazítja, hogy biztonságosan tudjam hordani.

Az ékszerész kijelentése finoman szólva is meglepett.

Különlegesnek hittem magam.

Szinte a felhőkön lépkedtem, amikor beléptem az ékszerész ajtaján. Csak egy kis igazítást szerettem volna a gyűrűn és reménykedtem, hogy nem tart tovább az egész néhány óránál. Amikor odaadtam a gyűrűt az ékszerésznek és elkezdtem mondani, hogy mit szeretnék, akkor sóhajtott egyet és azt mondta:

Jajj, megint ez a gyűrű...

Teljesen megsemmisültem és nem értettem, hogy mire gondol. Amikor megkérdeztem, hogy mégis mire véljem a megjegyzését, akkor látszott, hogy megijedt és nem akart egyből válaszolni. De én nem tágítottam. Éreztem, hogy a mondanivalója mögött valami nagyon fontos titok lapul, amit tudnom kellett: az én jövőmről volt szó. Az én vőlegényemről és az én jövőmről volt szó. Az ékszerész először nem akart kötélnek állni, de végül elmondta az igazat: harmadjára látta a gyűrűmet és mindig méretre kellett igazítania. A vőlegényem azt mondta, hogy én vagyok az első, akit megkér, de ez nem volt igaz. Előttem már két nőnek is odaígérte a szívét, de nem jött össze a dolog. Áradozott róluk, elmondta, hogy ennyire még sohasem volt szerelmes, pont mint nekem. Én ezekről a nőkről semmit sem tudok és azóta is hiába puhatolózok, azt mondja, hogy én vagyok az első, akivel le tudna élni egy életet. Mi lett az előttem lévő két nővel? Mi történt a kapcsolatukkal? Teljesen megőrjít a tudat, hogy előttem volt két nő, akit megkért és akiről semmit sem mesél. Meg biztosan nem csalt, abszolút hűséges, de mégis, mintha meggyalázta volna, ami köztünk van. És a gyűrű... ugyanazt a gyűrűt adta nekem, mint azoknak a nőknek. Már gyűlölöm hordani és abban is elbizonytalanodtam, hogy mit akarok én ettől az embertől. Az ujjamra igazították a gyűrűt, de azt érzem, hogy nagyon távol kerültem a szerelmemtől.

Nem vagyok benne biztos, hogy a házasság jó ötlet egy ilyen emberrel.