A férjem és a húgom egyre gyakrabban jártak össze a hátam mögött, ezért engedtem a sógorom kísértésének és felhívtam magamhoz

Sára 29 éves üzletasszony, aki kisgyerek kora óta rivalizál a kishúgával. Elmondása szerint az egymással való viaskodás eddig mindkettejüket egy jobb, gazdagabb élet felé hajtotta, de a rivalizálásuk mostanra kezd egészen beteges lenni. Levelét változtatás nélkül közöljük.

Kedves szerkesztőség! Tanácsot szeretnék kérni, de inkább csak privátban, cserébe felhasználhatjátok a levelemet, mert azt gondolom, hogy ez nem egy hétköznapi sztori. Én 29 éves vagyok, a húgom 27, sülve-főve nőttünk fel egy Borsod megyei kis faluban. Az élet kemény volt, de mi semmiből sem szenvedtünk hiányt, mert valójában ott voltunk egymásnak, és a testi adottságaink is gyorsan kiemeltek a közegből, 15 évesen már le sem tudtam magamról vakarni az udvarlókat.

Az exem mindenáron vissza akart szerezni, ezért feltettem neki egy egyszerű kérdést, akkor még mással voltam de most már a harmadik gyerekünkkel terhes

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Nem is telt el sok idő, és a húgommal már egyszerre bolondítottuk magunkba a férfiakat, amiért lehet, hogy sokan elítélnének, de a részünkről csak játék volt, és nagyon élveztük. A szüleink azonban szigorú neveltetésben részesítettek, ezért nem is volt kérdés az egyetem, 18 évesen felköltöztem Budapestre, két évvel később pedig a húgom is jött utánam - az élet pedig egyszer csak kinyílt előttünk. Néha megesett, hogy ugyanabba a férfiba szerettünk bele, de mivel mindketten harcedzettek voltunk már, nem okozott nehézséget elfogadni a vereséget. Főleg ha utána még nagyobb trófeát sikerült bezsebelni. Ez egy ilyen játék, sokak talán betegesnek neveznék, de mi roppantul élveztük.

És nem csak a férfiakról szólt, hanem mindennel ezt csináltuk: a munkákkal, a hobbikkal, a barátnőkkel. Ha ő megszerzett egy zsíros állást, addig tepertem amíg túl nem tudtam szárnyalni. Ha én eljutottam egy flancos nyaralásra, ő addig nem nyugodott, amíg rám nem licitált. Talán az lehetett a dolog titka, hogy szerettük egymást, és valójában nem volt igazán igazán fontos. Legutóbb azonban mégis komolyra fordult a játék, valaki túl messze ment.

Itt most ugranék egy nagyobbat az időben, ugyanis az történt, hogy a húgomnak végül sikerült elcsábítania tőlem az egyik kedvenc éttermünk tulajdonosának a fiát, aki akkoriban még pincérként dolgozott az étteremben. Az esküvőjükön én voltam az egyik legboldogabb ember, mert tudtam, hogy a srác igazi főnyeremény, nyugodt voltam, hogy a húgom biztonságban lesz mellette. Szép volt csajszi, ezt a menetet behúztad, 25 évesen megtalálni az igazit, ma ez ritkaságszámba megy.

A legjobb barátom összeveszett a feleségével és átjött hozzánk éjszakára, olyat tettünk amit nem tudok bevallani a férjemnek

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Én viszont éltem tovább a gyönyörű hajadonok sorsát, vacsorameghívások, utazások, randevúk, mígnem találkoztam a férjemmel, akivel tavaly össze is házasodtunk. Férj és feleség nem volt még olyan boldog, mint mi az esküvőnkön, úgy éreztem végre megérkeztem - és ez a húgomnak is szemet szúrt. Arra lettem figyelmes, hogy bizony egyre többször küld félreérthetetlen üzeneteket a férjem felé, szemtelenül flörtöl vele úton-útfélen, és mindenféle programokra hurcigálja magával a hátam mögött.

Valójában megbeszéltem a  dolgot a férjemmel, aki nem hülye. Tudja hogy mi történik, és azt is tudja, hogy milyen ember vagyok én, és milyen a húgom. Belemegy a játékokba, szerintem ő is élvezi. Hogy lefeküdtek-e a hátam mögött? Talán. Végül is a férjem is csak egy férfi. Ez még nem is zavarna, de mostanában arra lettem figyelmes, hogy valami megváltozott. Lehet, hogy tényleg komoly a dolog, és a kapcsolatuk elmélyült, egymással beszélik meg azokat a féltett titkokat is, amiket velem nem mernek?

Három nővel töltöttem a szilvesztert mégsem velük bújtam ágyba, másnap egyikük megdöbbentő bejelentéssel sokkolt

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Őszintén mondom, olyan féltékeny lettem mint még soha, mert szeretem a férjemet, és nem akarom elveszíteni. Ha őt is elcsábítaná a húgom, azt hiszem tényleg összetörne a szívem. Úgyhogy dühömben egyszer csak gondoltam egyet, és áthívtam a sógorom. A férfi, aki pár éve még apuci kicsike fiaként törölgette a poharakat a pultnál, ma meg kész cégbirodalmakat irányít. Nagy volt benne a potenciál, már akkor láttam.

Mindig nagy volt a kísértés, hogy újra elcsavarjam a fejét, de mindig tartóztattam magam. Veszteni tudni kell, méltósággal, és ebben benne van az is, hogy nem görcsölünk a vereségeken, hanem keressük a következő kihívást. Most viszont úgy éreztem mélyen belegyalogoltak a lelkembe, bár csak megérzésem volt, nem bizonyítékom. Úgyhogy azt mondtam magamnak, kit érdeke, hadd szórakozzak egy kicsit!

A sógorom az ajtóban állt, mikor egy szál köntösben nyitottam neki ajtót. Tetszett neki a dolog, láttam ahogy a nadrágja kidomborodik ágyéktájon.

Az esküvőmön a férjem tanúja a szoknyám alá csúsztatta a kezét: a nászúton is csak arra a néhány lopott percre tudtam gondolni

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Nem finomkodtam, elmondtam mit akarok, amire olyat reagált, ami teljesen földhöz vágott. Visszamondta minden félelmemet. Azt mondta úgy érzi, hogy a húgom és a férjem között valami komolyabb dolog van kialakulóban, és ez már őt is komolyan zavarja. Ő is azért jött, hogy valamiféle elégtételt vegyen, de ahogy így lát engem megtört szívvel, valójában képtelen erre. Hát ennyire átlátszó lennék? Mi történt, hogy ez a férfi - talán életemben először - ennyire a lelkembe lát? Azon nyomban megcsókoltam, olyan beleéléssel mint még soha senkit. Csak egy csók volt, és mégis elementárisabb élmény, mint amiben mostanában bármikor részem lett volna.

Most viszont még nagyobb slamasztikában vagyok, mint előtte. Eddig csak féltékeny voltam és bosszúszomjas, de most már szerelmes is. Fogalmam sincs, hogyan fogok ebből úgy kijönni, hogy közben a húgomat se veszítsem el...