Az exem mindenáron vissza akart szerezni, ezért feltettem neki egy egyszerű kérdést, akkor még mással voltam de most már a harmadik gyerekünkkel terhes

Péter sosem hitt a sorsszerűségben vagy a végzetben, korábban inkább abba a hitbe ringatta magát, hogy a dolgok egyszerűen csak úgy megtörténnek az emberrel. Végül mégis úgy alakult az élete, amit nem tud másnak látni, mint az isteni gondviselésnek.

A párom és én korábban hat évig szenvedtünk egymással egy mérgező kapcsolatban. A kapcsolatunkat egy ideig el tudta vinni a vibráló vonzalom, de ez valymi kevésnek bizonyult ahhoz, hogy harmonikusan működtessük a kapcsolatunkat. Mindkettőnknek komoly kötődési problémái voltak, és egyszerűen olyan gombokat nyomogattunk egymáson, amitől a másikból egy tudattalan gyermeki működés tört elő, megsemmisítve a racionális, felnőtt ént.

Mivel sosem éreztem magam teljesen egészségesnek, végül a pszichológia tanszékre felvételiztem, itt ismertem meg az egyik mentoromat, akinek a segítségével óriásiakat léptem előre önmagam megismerésében. A gond csak az volt, hogy ezen az úton egyedül lépkedtem, ami egyre messzebb sodort a barátnőmtől, így több évnyi vergődés után, fájó szívvel, de szakítottam vele.

Úgy tűnik azonban, hogy ez kellett ahhoz, hogy végül mégis komolyan vegyen.

Bár vérzett a szívem, próbáltam túllépni, és randizgatni is, volt pár kellemes kalandom, de időről-időre azért az exemmel is lefeküdtem, tudta hogy a szex nagy fegyver a kezében, végül két év után mégis egy nagyon kedves lány mellett kötöttem ki, és onnantól már a szex sem működött.

Mikor az exem értesült róla, hogy tényleg komolyodik a  dolog, egyszerűen csak elém állt, és talán életében először a legőszintébben megnyílt előttem:

elmesélte, hogy a szakítás óta hogyan próbál manipulálni, hogy milyen érzések és félelmek vannak benne, és hogy pár héttel korábban felkereste a már említett mentoromat, akivel elkezdtek együtt dolgozni.

Teljesen ledöbbentem, mert Vera korábban semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy foglalkozzon magával, és engem is folyton csak cikizett, amiért jöttem neki a "pszichológiai rizsával".

Az akkori párom tüneményes lány volt, mondhatni igazi főnyeremény, de hirtelen egyáltalán nem érdekelt. Az, hogy Vera minden viszolygása és félelme ellenére mégis rávette magát, hogy elmenjen egy szakemberhez, hirtelen teljesen világossá tette számomra, hogy nekem ez a nő kell.

Nem tökéletes, de nekem való, és nagyon durván átlépett a saját határain azzal, hogy szakemberhez fordult.

Később erről is beszéltünk, mondta hogy elképesztően félelmetes és fájdalmas az út, de örül hogy vállalta, és ha nem sikerülne meggyőznie arról, hogy minket egymásnak teremtettek, akkor is tovább menne. Igazából nem is akart meggyőzni már semmiről, egyszerűen csak őszinte volt. Őszinteséget, erőt, és sok-sok bátorságot láttam a tekintetében, és ebben azóta sem csalódtam. Hirtelen olyan volt, mintha megvilágosodnék, ezért hirtelen csak annyit tudtam kinyögni, hogy hány gyereket szeretne?

A kívánságunk most úgy tűnik teljesül, mivel már úton van a harmadik baba. Én nem részesültem vallásos neveltetésben, inkább a ráció embere vagyok, és pszichológiailag sok mindent meg is tudok magyarázni - de az ilyen pálfordulásokat nemigazán. Olyan ez, mintha valami felsőbb erő valóban gondunkat viselné, ha hajlandók vagyunk felé fordulni, és lehajolni a legnagyobb félelmeinkért.

Elképesztően hálás és boldog vagyok, úgyhogy a szerelmi bánattól szenvedő exeknek is azt javasolnám csak, hogy merjenek változni, merjenek mélyre nézni, és a végén ebből valami remek dolog fog kisülni.