Felcsöngetett a barátnőm, de nem tudta hogy kamera van a kapucsengőben: gyomorforgató dolgot láttam a kijelzőn

István hosszú ideig élte a belvárosi egyetemisták gondtalan életét. Kollégiumban lakott, majd haverokkal, ameddig meg nem ismerte a párját, akivel komolyan tervezett. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Debrecenből érkeztem Budapestre, immár 5 évvel ezelőtt. Hihetetlenül kalandos 5 év volt. Imádtam a szülővárosomat és ott is igyekeztem kimaxolni a lehetőségeket, de Budapest... egy más szint. Az egyetemen azonnal összebarátkoztam pár sráccal, ugyanabban a koleszben laktak mint én. Szépen haladtunk a tanulmányokkal, vállaltunk munkát is, így adta magát, hogy továbblépjünk: közösen kivettünk egy albérletet. A suli vége előtt nem sokkal ismertem meg a barátnőmet, akit hívjunk mondjuk Tecának. Igazi laza, vagány csaj volt, szintén vidékről költözött fel, határozott elképzelései voltak az életben, amikért tett is.

Mindenben passzoltunk, így elég gyorsan eldőlt, hogy a diploma után közös életet kezdünk.

Azt mondta, hogy elég sokat költözött fiatalon és őt frusztrálja ez az egész, de bízik bennem és a lakás, amit választok, neki is tökéletes lesz. Örültem volna, ha együtt keresünk, de tiszteletben tartottam a kérését. Mind a ketten megcsíptünk egy elég jó állást, így nem dicsekvésből, de eléggé kibővültek a lehetőségeink lakásbérlés terén. Találtam is egy csúcsmodern, újépítésű lakótömböt, aminek mi lettünk volna az első lakói.

Ő hazautazott vidékre, így a költözés és a lakásavató megszervezése rám hárult, ő a buli napján érkezett haza.

Nagyon igyekeztem, szerettem volna, ha ő is otthon érzi magát, így az sem zavart, hogy az utolsó pillanatban mondta, hogy egy régi ismerőse elkísérné a lakásavatóra. Leszálltak a pályaudvaron, addigra a többi vendég már megérkezett. Nem is sejtettem, hogy sokkal jobb lett volna, ha először a barátnőmnek egyedül mutatom meg a lakást...

Megszólalt a kapucsengő, mi pedig már nem egészen szomjasan odaszaladtunk.

Ezzel egy probléma van: az ilyen új modern épületekben már kamera van a kapucsengőbe, mivel arcfelismerővel enged be. Én pedig látom fent, ami lent történik.

Amit láttam, az pedig több volt egy kellemetlen meglepetésnél. Megalázó volt, ráadásul az összes barátunk látta. A barátnőm a "régi ismerősével" éppen nagyon szenvedélyesen csókolózott. Annyi időre szálltak ki egymás szájából, hogy a barátnőm negédes hangon felköszönjön, majd jelezze, hogy ideértek. Hasonlóban még az életben nem volt részem, fogalmam sem volt, hogyan reagáljam le, beengedtem.

A többi vendég döbbenten nézett, de úgy döntöttem, hogy nem csinálok jelenetet és őket is megkértem ugyanerre. A buli lezajlott, meglepő módon nem is túl veszélyezett hangulatban, majd mikor mindenki elment, akkor a barátnőmet is megkértem a távozásra. Értetlenül nézett rám, nekem pedig nem volt kedvem magyarázkodni, csak bekapcsoltam a kaputelefon kameráját.

Kellett pár másodperc, de leesett neki. Azonnal magyarázkodni kezdett, de mivel még nem volt rajta a neve a bérleti lapon, így könnyű dolgom volt. Nem enyhültem meg. Másnap megírtam a barátaimnak, hogy vége van. Egyáltalán nem veszem olyan könnyen, mint amilyennek most tűnik. Az sem esik jól, hogy mennyi bérleti díjat fogok fizetni egyedül, de az még inkább nem, hogy fogalmam sincs mit rontottam el, mivel érdemeltem ezt ki. Ő keresett, de akkor még túl sértett voltam, most pedig nem tudom, hogy lenne-e értelme felkeresnem, vagy azzal beáldoznám a büszkeségemet?