Látogatóba mentem a barátnőmhöz, búcsúzásnál kinyílt a táskám, azonnal kidobtak a lakásból

Amanda és barátnője gyermekkoruk óta elválaszthatatlan barátnők, mindent együtt csináltak. Amanda régóta boldog párkapcsolatban élt és ezt kívánta barátnőjének is. Amikor megtudta, hogy valaki komoly lépett a legjobb barátnője életébe, akkor nagy boldog volt, azonnal meg akarta ismerni. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Kedves Olvasók! Nem titkolom, a tanácsotokat kérném egy méltatlan, kellemetlen, abszurd helyzetben. Van egy barátnőm, Mira, akivel már 14 éve támogatjuk egymást jóban, rosszban. Ő az egyik legokosabb nő a világon: éppen ezért lepett meg, hogy elkerülte a szerelem. Egészen két hónappal ezelőttig, amikor úgy tűnt, hogy megismerte azt a férfit, akivel el tudja képzelni az életét.

A legjobb barátnőm majd kicsattant az örömtől.

Izgatottan hívott fel és azonnal találkozni akart: én pedig ebből azonnal tudtam, hogy valami komoly dolog történt. Amikor összefutottunk, akkor elmondta, hogy megismert egy fiút. Ferit. Szaxofonosként dolgozott több bandában is. Mira annyira életvidám volt, amilyennek még nem láttam és ez engem is felvillanyozott, alig vártam, hogy megismerjem a választottját.

Az első találkozásnál még nem tűnt fel semmi furcsa.

Olyan volt, amilyennek Mira lefestette: okos, megnyerő, intelligens. Abszolút lenyűgözött. Az elején nem is vettem észre a kis szurkálódásait, a viccesnek álcázott bántó beszólásokat és a lekicsinylést. Utólag jöttem rá, hogy nagy a baj. Volt néhány kellemetlen összeszólalkozásunk, világnézeti problémák miatt, illetve mert nem tetszett ahogy néhány ital után velem kommunikál.

Mirának az új párkapcsolat teljesen elvette az eszét, nem tűnt felé neki, hogy mennyire ellenszenves a pasija.

Egyik este aztán a párja áthívott magukhoz vacsorázni, hogy dumáljuk meg, mi is történt közöttünk, hiszen Mira érdeke, hogy mi ketten jóban legyünk. Én elfogadtam a meghívást. Az este meglepően jól alakult, órákig beszélgettünk, nevetgéltünk, szívtuk egymás vérét, amikor arra terelődöt a szó, hogy megmutataná a nagymamája brossát, ami évtizedek óta a családjuk tulajdona.

-Amanda, az egy mese. Mese habbal, szivárvánnyal, gyönyörű. Ha összeházasodunk, akkor viselhetem a ruhámon, már megbeszéltem a családjával.

Izgatottan vártam az ékszert, de csak nagy puffogást, keresgélést, káromkodást hallottam. Mira is bement a szobába, hallottam, hogy vitáznak, mire a párja kiviharzott, vele együtt kézen fogva és kinyitotta a táskám: Egy ékszeresdoboz nézett vissza hármunkra. Köpni nyelni nem tudtam, nyilván nem én tettem el.

Megpróbált kitúrni és sajnos sikerült is neki.

Mira elsírta magát, bement a szobába és becsapta az ajtót. Hallöttam, ahogy sír, de a amikor be akartam menni megvigasztalni, akkor a pasija megfogta a karom és annyit mondott:

Ugye tudod, hogy ez lopás és fel is jelenthetnélek? Soha többet ne keresd Mirát.

Teljesen megdöbbentem. Rám csukta az ajtót és azóta nem hallottam a legjobb barátnőmről, de tudom, hogy egy bántalmazó kapcsolatban él. Nem én tettem el az ékszert, Soha nem nyúltam volna a cuccaihoz. Soha nem vennék el semmit, ami másé. Azóta Mira letiltott, sehogyan sem tudom elérni, csak ha átmegyek hozzá, de ettől félek. Fáj, hogy azt gondolja, lopnék tőle, holott ő az az ember, akinek az utolsót is odaadnám. Visszakaphatom még a barátnőmet? És ha nem, akkor van, lehet arra esély, hogy ennyire elnyomó és birtokló kapcsolatban boldog legyen? Annyira szurkolok és annyira hiányzik.