Rossz bőröndöt vittem haza a reptérről, az egész életem megváltozott amikor kinyitottam
Olvass tovább...
A Küldés gomb lenyomása után pár másodperccel kivert a víz.
Csilla a munkája miatt aktívan használja a közösségi médiát. Egy költözés kellemetlen következményekkel jár: az internet akadozott és a telefonját is leejtette, ez pedig olyan események láncolatához vezetett el, ami miatt az egész társadalmi élete romba dőlhet. Most az ő történetét olvashatjátok:
Elhiszitek, hogy valakinek az egész élete egyetlen félreküldött üzenet miatt tönkre mehet? Sajnos én ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg és egy olyan szituációba kerültem bele, amire sokan talán azt mondják, hogy meg is érdemeltem. Valószínűleg mindenkinél terítéken van az, hogy hogyan alakul a családi karácsony (persze ezzel nem akarom megbántani azokat, akiknek esetleg erre nincs lehetősége). A nagynéném csinált egy közös családi csoportot, amit a részletek egyeztetése miatt tartott fontosnak.
Olvass tovább...
Igyekeztem persze jópofát vágni az egészhez anyukám miatt, de inkább passzív résztvevőként akartam jelen lenni, ez persze nem sikerült. Rám toltak egy csomó szervezési feladatot, csináljak ajándékozós húzást, szervezzem meg, hogy kinek milyen ételallergiája van pontosan, illetve simítsam el az esetleges konfliktusokat a családon belül. Egész életemben ez a feladat volt rám osztva, nem volt újdonság. El is kezdtem az egészet, bár már kis milliószor megfogadtam magamnak, hogy nem megyek ennek alá.
Családozás reggel, délben, este: bevallom őszintén, hogy elfáradtam. Ezt még tetézte azt is, hogy költöznöm kellett és finoman szólva sem voltam jó hangulatban. Az új lakásban az internetszolgáltató nem volt az igazi: egyelőre akadozott a jel, néha eldobta a wifit és ha nem nem vettem észre időben, akkor akadtak kellemetlen mellékhatásai a dolognak. Grafikusként dolgozok, tehát eléggé behatóan ismerem a számítógépes programokat és a munkámra sem érkezett panasz eddig, magabiztosan mozgok az online térben.
Olvass tovább...
Egyik nap a munka után baromi fáradtan értem haza és csak ahhoz volt kedvem, hogy írjak egy barátomnak a napomról. Akadozott a messenger, de megnyitottam a beszélgetést, majd szó szerint ezt írtam le:
Hallod, k*rvára elegem van ebből a sz*rból, amit a családi csoportban művelnek. Kit érdekel, hogy Angika sajnálja a marhákat és nem jó neki a catering cég? Street food, mindenki imádná, de neeeeem. Ne együnk marhát. Akkor mit együnk Angika? De nem jobb keresztapám se, akartunk italt rendelni, de sózná rá mindenkire a pancsolt házipálinkáját. Ki issza meg? Többször láttam, hogy amikor ő már kellően részeg mások a hátuk mögé öntik a "finom itókát". Nála már csak a keresztanyám italozik be hamarabb, akkor végig hallgathatjuk a kisjézuska fenyőfája mellett, hogy úgy közeleg felé a vég, mint Westeroshoz a tél. Miért nem lehet az, hogy találkozunk, iszunk, eszünk, nevetünk, hazamegyünk és vége? Szívem szerint megírnám, hogy ezt kapjátok be, ne a mézeskalácsot.
És elküldtem az üzenetet. Töröltem volna, de egyrészt megint akadozott a net, másrészt késő volt: záporoztak az üzenetek. Egy idő után pedig nem is láttam, mert kidobtak a csoportból. A telefonom is csörgött, az elején felvettem, de annyira csúnyákat mondtak, hogy kikapcsoltam. Most nincs kivel karácsonyoznom és fogalmam sincs hogyan oldjam meg ezt. Senki nem akar velem beszélni, senkit nem érek el, a szüleim is haragszanak rám. Soha az életbe nem éreztem magam ennyire kínosan.
Olvass tovább...