Megláttam a barátnőm vérképét, azonnal csomagolni kezdtem és még aznap elhagytam

Miklós és Laura 5 éve vannak együtt és a kapcsolatuk nehezen indult. A nő betegsége majdnem a boldogságuk útjába állt, de végül leküzdötték az akadályokat. Legalábbis Miklós azt hitte. Most az ő történetét olvashatjátok:

Nagyon szomorú vagyok és nem tudom, hogy jó döntést hoztam-e. 5 év után elhagytam a feleségemet. Nagyon nehéz döntés volt, de úgy gondolom, hogy elsősorban a saját magam érdekeit kell figyelembe vennem. Amikor megismerkedtem Laurával, akkor még egyáltalán nem gyanakodtam. Feltűnt, hogy szeret iszogatni, de általában ezek társasági események voltak, így nem tűnt kirívónak. Aztán mikor összeköltöztünk jöttem rá arra, hogy valami probléma van. Mindig talált alkalmat az ivásra és egy idő után szinte minden este részeg volt.

Nagyon szerettem, így nem akartam elhagyni. Amikor szembesítettem, akkor tagadott, vádaskodott, de egy hosszú beszélgetés után sikerült rávennem, hogy segítséget kérjen. Akkor el is ment egy programra és úgy tűnt, hogy sikerült magunk mögött hagynunk az egészet.

Az utóbbi időben kezdtem el megint gyanakodni, hogy az alkoholizmusa visszatért.

Sohasem kaptam rajta, hogy inna és nem is éreztem rajta, de volt egy nagyon rossz érzésem, ami nem hagyott nyugodni. Rákérdezni nem akartam, hiszen nem adott okot a bizalmatlanságomra. Nem tudnám megmondani, hogy mi miatt fogtam gyanút. Fáradékonyabb volt, feledékeny, kedvetlen, vagy épp túl jókedvű, össze volt zavarodva. Elment orvoshoz is, hogy kivizsgáltassa magát, végül ez buktatta le.

A vérvétel eredménye ott volt az asztalon.

Átfutott a fejemen, hogy nem etikus belenézni más orvosi adataiba, de ő mégis csak a feleségem. Elkezdtem böngészni az adatokat és megláttam egy nagyon kiugró számot: ez az adat pedig a májfunkcióhoz kapcsolódik. Botrányosan magas volt.

A vérképét látva egyértelművé vált, hogy az alkoholizmusa visszatért.

És az egész annyira eszkalálódott, hogy már májbetegségben is szenved. Hihetetlenül mérges voltam. Amikor kijött a fürdőszobából, akkor azonnal szembesítettem azzal, hogy rájöttem a hazugságára.

Mentegetőzött, könyörgött, de nem hatott meg. Sajnáltam, de megígérte, hogy nem fog még egyszer ilye helyzetbe keveredni és őszintén megmondtam neki, hogy másodjára nincs erőm ezt végig csinálni. Összepakoltam a cuccaimat és eljöttem. Nem láttam még ennyire sírni, de tudtam, hogy nem menthetem meg, nekem is élnem kell az életemet. Szeretnék egy csomó mindent a jövőben, amiben ő ilyen instabilan nem tud a partnerem lenni. Azóta naponta hív, üzen, keres, eljött a munkahelyemhez és úgy látom, hogy valóban bánja a dolgot, de nem tudom képes lennék-e neki még egy esélyt adni.