Bevásárlólista buktatta le a férjemet, azonnal tudtam, hogy kivel szűrte össze a levet

Judit és férje már 3 éve élnek házasságban, kapcsolatuk pedig kifejezetten viharosnak mondható. Egyik nap aztán nehéz döntést kellett meghozniuk. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Sziasztok! Judit vagyok és jelenleg egy nagyon, nagyon, nagyon elkeseredett nő. A férjem és én nagyon nehezen találtuk meg a közös hangot, a kapcsolatunk nagyon hullámzó volt már a kezdetek óta. Ha ő közeledett, én távolodtam, ha én próbálkoztam, ő zárkózott be. Sok mindenben különböztünk és ezek alapján jogosan merül fel a kérdés: mégis miért házasodtunk össze? Nagyon egyszerű: mert ő életem szerelme.

A rossz házasságunkat nem tudom egyértelműen az ő nyakába varrni.

Mindketten követtünk el hibákat és valahogy úgy tudnám leírni az egészet, mintha az unalmas hétköznapokban elszürkülnénk, mindig kell valami dráma, valami, ami nem monoton, ami nem hagyja, hogy belesüllyedjünk ebbe az egészbe. De közben meg ez baromi fárasztó... egy állandó harc. Visszanézve már látom, hogy mindkettőnknek nagyon hibás működései voltak, amiken dolgoznunk kellett volna.

Az egyik szomszédasszonyunk kitüntetett figyelemben részesítette a férjemet.

Egy idő után azt vettem észre, hogy a megszokott munkaidejéhez képest fél, egy órával később ér haza a párom. Amikor rákérdeztem, akkor nem is tagadta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, egyszerűen közölte, hogy Klaudiával (a szomszéd) beszélgetett. Sok minden volt gond a kapcsolatunkban, de a féltékenység sohasem. Nem akartam korlátozni, vagy eltiltani tőle, de azt vettem észre magamon, hogy kukucskálok az ajtón, az ablakon és nézem, hogy mit csinálnak. Beszélgettek. Egymástól tisztes távolságban, semmibe nem lehetett volna belekötni.

Azt találtam ki, hogy én is elkezdek vele beszélgetni, így tudtam meg például azt is, hogy ételallergiája van.

Próbáltam kideríteni a szándékait, de bosszantóan kedves lány volt. Kifogástalan viselkedés, szelíd természet, de mégis... éreztem, hogy valami napról napra egyre inkább nem stimmel. A férjem aztán egyik nap bejelentette, hogy céges útra kell mennie, így négy napig távol lesz. Elmondta, hogy van néhány elintéznivalója, többek között a bevásárlás. Utálja a szállodai kosztot és általában visz magával ételt.

Ahogyan pakolásztam a konyhában, megláttam a kabátjából kilogó cetlit és meg akartam nézni, hogy van-e itthon bármi, amit el tud magával vinni, hogy ne kelljen mindent megvennie. Ahogy böngésztem a tételeket, egyszer csak megakadt a szemem valamin: laktózmentes túrórudi, mandulatej, vegán májas.

Mi a fene? A pasim életében meg nem evett ilyen mű dolgokat, mi a... és ekkor beugrott. Az ételallergia és a szomszéd lány. Pillanatok alatt összeraktam a képet és két perccel később már a szembesítésen is túl voltam.

A bevásárló listával a kezében mindent bevallott.

Rettenetesen nehéz volt hallgatnom. Elmesélte hogya lett a köszönésből beszélgetés, abból flört, abból csók, abból viszony és... és most nem tudja mi van. Bevallotta, hogy egy utazást terveztek együtt, hogy megnézzék működne-e nekik. Látszott, hogy szégyelli magát, de az is megijesztett, hogy kész lett volna lemondani a házasságunkról. Ekkor pedig ráébredem, hogy lépnem kell, vagy elveszítem a férjem.

Bocsánatot kértem a viselkedésemért és nagyon türelmesen elmondtam én mit érzek. Hosszas beszélgetés után ő is megnyílt és a párterápia mellett döntöttünk. Emellett természetesen el is költöztünk, a viszonyát pedig lezárta. Egyelőre szorgalmasan járunk az ülésekre, igyekszünk nyugodtak maradni, tisztelni egymást és a kezdetektől újraépíteni a kapcsolatunkat, magunkat és a bizalmat is.