Magyar szenzáció tarolja le a világot, az ábécénk egyik betűjétől hüledezik a külföld

A magyar nyelv és a magyar ABC tényleg világhírű, hiszen több olyan betű is található benne, amelyeket máshol nem használnak a világon. Sok külföldinek ezért is okoz gondot még a magyar szavak kiejtése is, nemhogy a magyar helyesírás. Egyedülálló a magyar nyelvben az, hogy vannak olyan betűink, mint az ő vagy éppen az ű. A kettős ékezetnek még a neve is arra utal, hogy a miénk, sok helyen lehet olvasni, hogy a kettős ékezeteket bizony hungarumlautnak is nevezik. A legtöbbször bizony van probléma az egyes betűkészletek kapcsán a Word-ben is, hiszen ezeket a kettős ékezetes betűket a készletek nem tartalmazzák.

Érdekesség, hogy az ő betű például a feröeri nyelvben néha előfordul.

Ám van még egy betű, amelyen ámuldozik a külföld, és a külföldiek csodálkoznak. Ez a ly betű.

De mi is ebben a betűben a különlegesség, az igazi magyar sajátosság?

A ly egy furcsa betű, de nagy hagyománya van Magyarországon. A betű, amely a j hangot jelöli tulajdonképpen, ám nem volt ez mindig így, korábban máshogy ejtették. Olyan hangot jelölt, amely ma már nincs meg a köznyelvben. Egy lágyabb ell betű volt korábban, és teljesen logikus volt, hogy létezett, hiszen a valóságot lefedte, rámutatott egy olyan hangra, amelynek tényleg volt megkülönböztető szerepe a mindennapokban. Ám ez a szerep mára eltűnt, maradt a tradíció.

Az 1800-as évekre viszont teljesen jésedett a hang, eltűnt a lágy ell betű. Még a betű neve sincs tisztázva, nincs rögzítve, ez is érdekesség. Több helyen is lehet olvasni, hogy a leggyakrabban használt és elfogadott elnevezése az ipszilon (vagy elipszilon), illetve az ellipszilon.

De mikor jelent meg először a magyar nyelvben írásban?

Érdekesség, hogy a betű a 14. században már megjelenik írásban, méghozzá az úgynevezett Jókai-kódexben tűnik fel először az 1370-es évek után.

Innen lehet tudni, hogy j vagy ly jön, vannak látens szabályosságok a magyar szavak helyesírásánál?