Felakasztott ember miatt sírtak a gyerekek Budapesten, az 1956-os megemlékezés gyomorforgatóan túllőtt a célon

Különleges nap volt ma: az egész ország egy olyan dologra emlékezett, ami minden magyart érintett. Aki élt akkoriban, annak kitörölhetetlen emlék, aki pedig nem, annak sokkoló belegondolni, hogy mi is történhetett abban a néhány hétben azon a bizonyos ősszel. Voltak azonban, akik túlzásba estek a megemlékezés kapcsán. Olvasónk levelét változtatás nélkül közöljük:

Kedves Promotions.hu! Sokáig gondolkoztam, hogy billentyűzetet ragadjak-e. Talán, ha csak a családomról lett volna szó, akkor túllépek rajta, de másokat is megérintettek a történtek. Két gyermekes édesapa vagyok és szeretem Magyarországot. Szeretem a nemzeti ünnepeinket is és erre nevelem a gyermekeimet is. A feleségem ugyanígy van ezzel, éppen egy ilyen megemlékezés alkalmával ismerkedtünk meg.

Teljesen természetes az, hogy 1956-os megemlékezésre is kerítünk időt.

A 9. kerületben élünk és gyakran járunk a Corvin-negyed környékén, tegnap is így tettünk, amikor arra sétáltunk. A feleségemmel beszélgettem, amikor a kisfiam megrángatta a kabátomat:

Apa, ki az az ember aki ott lóg?

Körülnéztem, hogy mégis mire gondolhat és ekkor láttam meg egy férfi alakot, akit felakasztottak. Nem akartam hinni a szememnek. Gyorsan szóltam a feleségemnek, aki egy halk sikítás keretében eltakarta a gyerekek szemét és gyorsan tovább siettünk.

Azt azonban még így is láttuk, hogy több család is hasonlóan járt: csak a közvetlen környezetünkben két gyerek sírta el magát a látványtól. Történelmileg is zavaros az üzenet, az Áruló feliratot tudtam kivenni, nem igazán értem mit csináltak. Több beöltözött ember is volt az akasztott ember mellett, valamiféle színdarab, vagy demonstráció volt, korhű ruhákban és jelmezekben beszélgettek egymással.

Kérdem én: tudom, hogy nagyon fontos és szép dolog a megemlékezés és 1956 a magyar történelem kitörölhetetlen része, de tényleg kell ez? Olyan helyen, ahol gyermekek is sétálnak? Budapest egy világváros, tényleg ezt lássa mindenki? Tudjuk mi történt, velünk él a gyász, de miért kell ez a sokkolás?

A gyermeki agy olyan, mint a szivacs, akár egész életükre a fejükbe éghet egy ilyen látvány. Természetesen voltak kérdéseik hozzánk, amit igyekeztünk a szintjüknek megfelelően átbeszélni. De egyáltalán nem számítottam ilyenre egy békés, ünnepi séta alkalmával ilyen nehéz témákra. Szóval egyrészt érdekelne, hogy mégis miért és kik voltak ott, másrészt tényleg én reagálom túl a történteket?