21000 Forintot kellett fizetnem egy tányér marhapörköltért, nem volt nálam annyi pénz, elkérték a kocsikulcsomat

Lajos egy munkamegbeszélés után hazafelé tartva megállt egy étteremnél, ahol ebédelni szeretett volna. Látta, hogy a kedvencét is árulják, így bement és rendelt. Ám a dolgok hamar csúnya fordulatot vettek. A levelet változtatás nélkül közöljük:

Kedves Promotions.hu! Nem tudom, hogy a levelem beférne-e a panaszkodós rovatotokba. Nem éppen fogyasztóvédelmi eset, viszont engem rendkívül bosszant és talán ha egy nyilvános platformra kiírom, akkor kevésbé fog frusztrálni a dolog. Az a helyzet, hogy úgy érzem csalás áldozata lettem, még ha klasszikusan ez nem is az.

Történt ugyanis, hogy egy tárgyalásról hazafelé megálltam egy étteremben, Fejér vármegyében.

Itt követtem el hibát, ugyanis belépve egyből megláttam a kedvenc ételemet, a marhapörköltet galuskával és az étlap megtekintése nélkül meg is rendeltem azt, egy jó hideg limonádéval. Addig még válaszoltam néhány céges email-re. Kihozták az ételemet és fantasztikus volt, komolyan, soha nem ettem még így elkészítve.

Ittam egy kávét is, majd jeleztem, hogy fizetnék.

A pincér kihozta a számlát, én pedig nyúltam a tárcámért és ekkor láttam meg a végösszeget: 21000 Forint. Nem akartam hinni a szememnek és egyből szóltam a pincérnek, hogy itt valami tévedés lesz. Tudom, hogy a marhapörkölt egy drága étel, a de nem ennyire. Ő nem jött zavarba és biztosított róla, hogy a számla helyes. Elmagyarázta, hogy különleges eljárással készítik a pörköltet, két napig nagyon lassan párolják és mivel nem tudnak belőle egyszerre sokat készíteni, így ennek ennyi az ára.

A környékbeliek már tudják, általában családi ünnepeken kérik, nagyon népszerű fogásunk.

Én teljesen kiakadtam: és jeleztem, hogy szólhatott volna a fogás áráról. Ő pedig válaszolt, hogy nem kértem étlapot, azon rajta van mindennek az ára. Még egy kicsit cívódtunk, hogy a falitáblára miért nem árakkal együtt írják ki a termékeket, ekkor pedig már kezdte elveszíteni a türelmét és felszólított, hogy fizessek.

Én viszont ekkor már tudtam, hogy gondban leszünk: nem volt nálam annyi pénz, mint kellett volna. Szégyelltem magam, de jeleztem, hogy nincs ennyi nálam, de odaadom a személyimet letétbe, vagy elutalom az árát.

Uram, tudja maga, hogy mióta nyitva vagyunk ezt hányan játszották el? Jó páran. És hányan próbálták meg? Még többen. Kérem adja ide a kocsikulcsát letétbe és akkor elfogadjuk a későbbi fizetést.

Teljesen meg voltam döbbenve és arra gondoltam, hogy nem tehetnek ilyet, viszont azt is sejtettem, hogy rendőrt is hívhatnak rám akár, így végül otthagytam a kulcsot. A maradék pénzemből hazamentem vonattal és még aznap elutaltam az árát a fogyasztásomnak. A feleségem is kiakadt, azt mondta, hogy nem lehetek ekkora marha és kellene neki másnapra a kocsi, így még aznap vissza kellett vonatoznom az étterembe a kulcsért.

Rettenetesen fáradt voltam és aznap fel sem fogtam igazán mi történt, de így néhány nap elteltével nem tudom biztosan, hogy ez rendben volt így? Hibázott valahol az étterem? A kulcsomat azonnal visszakaptam, zárható széfben tartották. De ha végül minden elrendeződött, akkor mégis miért van ennyire rossz szájíz bennem? Szerintem a leginkább az árképzés zavar, hogy nagyon sokallom a 21 ezer forintot, illetve az, hogy nem bíztak bennem annyira, hogy hazamehessek nyugodta és otthonról kifizethessem a számlát.