Fejhangon üvöltött rá a kisgyermekes családra a pincér a Veszprém vármegyei étteremben, pszichológushoz kellett vinni a kisfiút

Károly és felesége Hanna egy kirándulást követően tértek be egy Veszprém vármegyei étterembe, ahol el szerettek volna tölteni egy kellemes órácskát. Velük volt két gyermekük is, az autista, 6 éves Márk és a testvére, a 4 éves Brigi is, akik azóta is a botrány hatása alatt vannak, amit egy kellemetlenkedő pincér okozott a családnak^*.

Kedves Promotions.hu!

Szeretném, ha megjelenhetne a levelem Önöknél, mert örülnék, ha minél szélesebb körhöz el tudnám juttatni azt, ami a családunkkal történt. Tudom, hogy sokak számára a síró gyerek hangja igen csak idegesítő, de néha akármennyire is szeretné a szülő, tehetetlen ilyen esetekben. Ez történt most velünk is, ráadásul van egy nehezítő körülmény, a kisfiam autista és ha váratlan dolog történik akkor nagyon ingerülten reagál, a legapróbb dolog is képes felzaklatni. Ettől még jó gyerek és nem gondolom, hogy a négy fal között kellene őt tartanom.

Szoktunk étterembe járni és voltak már kisebb nagyobb dührohamai, ám ilyenkor a személyzet is nagyon profin és kedvesen állt hozzá a történtekhez, segítettek ahogy tudtak. Most nem ez történt sajnos és a kisfiamat gyermekpszichológushoz kellett vinnem, ugyanis az eset óta néha váratlanul elsírja magát, ami komolyabbnak tűnik, mint az eddigi jól megszokott tünetei. Mivel sok esetben a szokások rabja, így igen kellemetlenül érinti, ha valami nem úgy történik, ahogyan azt ő megszokta. Mindig sült krumplit szokott enni rántott hússal, ezt is rendeltük, igen ám, de a jól megszokott hasábburgonya helyett steak burgonyát hoztak. A kisfiam azonnal eltolta magától és az ételt, én pedig jeleztem a pincérnek a tévedést. Ő azonban azt mondta, hogy náluk ez a sült krumpli, nem tud másmilyen köretet adni. A kisfiam erre elsírta magát. Szóvá tettem, hogy illett volna megjegyeznie a rendelésnél, hogy náluk nem klasszikus sült krumplit kell érteni ezen elnevezés alatt, de erre már nem reagált.

Próbáltam nyugtatni a gyereket, nem akartuk otthagyni a kirendelt ételeket, úgy döntöttünk, hogy majd abbahagyja a sírást, elvettem a tányérjáról a krumplit és vártam, hogy belekezdjen a rántott húsba. Még jó néhány percig keservesen sírt, majd megjelent a pincér aki kiszolgált és nagyon hangosan, a semmiből, váratlanul ráüvöltött. A kisfiam összerezzent és csendben maradt. A férjemmel együtt döbbenten néztünk a pincérre, aki csak ennyit mondott:

Szívesen.

Teljesen szíven ütött az eset, a kisfiamat aznap már szóra sem tudtam bírni. A fizetésnél egy másik pincér jött oda hozzánk, akitől magyarázatot akartunk a történtekre, de ő is csak hárított, mondván, hogy az egész éttermet (és bizonyára minket is) zavarta a gyerek bömbölése, egy kis ijesztgetéstől senkinek nem lesz baja. Hát így állunk most. Szerintetek csinálhat ilyet egy felnőtt férfi valaki másnak a gyerekével? Félek, hogy maradandó nyomot hagyott benne ez az incidens.

_{*A levelet változtatás nélkül közöljük, annak tartalmáért felelősséget nem tudunk vállalni.}