Ez a világ nyelvileg legsokszínűbb országa - sosem találnád ki, melyik az, majdnem ezer különféle nyelvet beszél a lakosság

Bábeli zűrzavar a világban

Mi magyarok bizony nem vagyunk a legszerencsésebb helyzetben, ha idegen nyelvet szeretnénk tanulni - nem igazán van közeli rokonunk, így akármelyik mellett tesszük le a voksunkat, teljesen más nyelvi struktúrához és szókincshez kell alkalmazkodnunk, mintha például spanyolként olaszul tanulnánk. Van ennek viszont előnye is: hazánkban egyetlen hivatalos nyelv van, és jó esély van rá, hogy bárkivel meg fogjuk tudni értetni magunkat.

Ugyanezt viszont már nem mondható el Pápua Új-Guineáról, ami minden kétséget kizárólag a bolygónk egyik legkülönlegesebb helye - nemcsak természeti szépségével, hanem lenyűgöző nyelvi sokszínűségével is kiemelkedik. A világon itt beszélik a legtöbb különböző nyelvet: itt azért jóval kisebb az esély arra, hogy mindenki ért mindenkit, ugyanis a mindössze 10 milliós lakosságú országban nem kevesebb, mint 840 különböző nyelvet beszél a lakosság - ez pedig a Földön beszélt összes nyelvnek a 10%-a.

Három hivatalos nyelv és számtalan őshonos dialektus

Pápua Új-Guinea hivatalosan három nemzeti nyelvet ismer el: a Hiri Motut, a Tok Pisin nyelvet és az angolt.

Az angol nyelv a gyarmati múlt öröksége: a terület a 19. században brit protektorátus lett, majd ausztrál igazgatás alá került, míg végül 1975-ben elnyerte függetlenségét. Az angol ma is meghatározó nyelv, főként az oktatásban és a hivatalos ügyintézésben.

A Tok Pisin egy roppant érdekes, angol alapú úgynevezett kreol nyelv, amely a brit gyarmati időkben alakult ki a különböző etnikumú munkások között. Már a neve is érdekes: a "Tok" az angol "talk" kifejezésből beszédet jelent, míg a "Pisin" a "pidzsin" kifejezést rejti magában - a "pidzsin" kifejezés pedig az angol "business" szót, kínai kiejtéssel.

A "pidzsin" a nyelvészetben olyan nyelvet jelent, amit különböző anyanyelvű emberek között jön létre, általában leegyszerűsített nyelvtannal, a kölcsönös megértés megkönnyítése szempontjából. A kreol nyelvek ezeknek a "továbbfejlesztett" változatai: ha egy pidzsin nyelv elég hosszú időn keresztül megmarad, átmehet egy kreolizációs folyamaton, amikor az újszülötteknek már a pidzsin az anyanyelve, és az ezt követő generációk mind hozzáteszik a magukét, míg végül egy koheren nyelvtannal rendelkező, legitim nyelv jön létre.

A Hiri Motu pedig egy pidzsin változata a Motu nyelvnek, amely eredetileg Port Moresby, a főváros térségében terjedt el. A Tok Pisinhez hasonlóan egyszerűsített nyelvtannal és szókészlettel rendelkezik, megkönnyítve a kommunikációt a különböző etnikai csoportok között. A két pidzsin nyelv közül a Hiri Motu kevésbé angolos hatású, inkább az ausztronéz nyelvcsalád jegyeit hordozza magán - ha fogadnunk kéne, azt mondanánk, valósználeg nem túl sok európai beszéli ezt a nyelvet.

A nyelvek paradicsoma: miért ennyire sokszínű Pápua Új-Guinea?

Pápua Új-Guinea nyelvi gazdagsága nem a véletlennek köszönhető, sokkal inkább szorosan összefügg a földrajzi adottságaival és történelmével. A szigetország több száz kisebb szigetből és a dél-csendes-óceáni térség egyik legzordabb, hegyekkel és sűrű dzsungelekkel tarkított területéből áll. Az elszigetelt földrajzi viszonyok miatt a helyi közösségek évszázadokon keresztül külön fejlődtek, minimális kulturális keveredéssel.

A mezőgazdaság megjelenése mintegy 10 000 évvel ezelőtt sem hozta el a homogenizációt - a közösségek továbbra is a saját zárt világukban éltek. Ez a viszonylagos elszigeteltség megmagyarázza, hogy miért maradhattak fenn ennyire különálló nyelvi és kulturális identitások.

A genetika is visszaigazolja a nyelvi különállást

A kulturális és nyelvi diverzitás nem csak "ránézésre" látszik, a tudomány is megerősítette ezt a páratlan sokféleséget. Egy 2017-es genetikai kutatás kimutatta, hogy Pápua Új-Guinea népcsoportjai között rendkívül erős genetikai különbségek vannak, olyannyira, hogy az eltérések nagyobbak, mint amiket például Európa vagy Kelet-Ázsia különböző népcsoportjai között találhatunk.

A kutatás vezetője, Anders Bergström szerint a hegyvidéki és az alföldi népek genetikai elkülönülése 10 000–20 000 évre nyúlik vissza. Az, hogy a hegyvidéki közösségek hagyományosan elszigetelten éltek, kulturálisan is indokolttá teszi ezt a különbséget, de az ennyire erős genetikai eltérés a földrajzilag egymáshoz közel élő népek között rendkívül ritka és lenyűgöző.

Pápua Új-Guinea minden kétséget kizáróan lenyűgöző úti cél, nagy kár, hogy mélyen a tárcánkba kell nyúlnunk, hogy eljussunk oda: