Megoldották a Notre Dame ólomkoporsóinak rejtélyét, sötét titkokra derült fény

Megoldódott a rejtély: kik feküdtek a Notre-Dame ólomkoporsóiban?

A Notre-Dame 2019-es tűzvészének következményei nem csak a híres párizsi katedrális építészeti kárainak mértékét jelentették, hanem meglepő régészeti felfedezéseket is hoztak a felszínre. A katedrális leégett romjai alatt ugyanis két rendkívül különleges, ólomból készült szarkofágra bukkantak, amelyek századokkal korábban kerültek oda. A két sír nem csak az anyaga miatt különleges: időben is évszázadok választják el egymástól őket.

A mostani régészeti vizsgálatok során a Toulouse-i Egyetem kutatói végre felnyitották a szarkofágokat, és úgy tűnik, megfejtették, kik nyugszanak bennük. A kutatók speciális védőruházatban dolgoztak, hogy ne érintkezzenek az ólommal, amely súlyosan mérgező lehet.

Messire Antoine de la Porte élete és halála

Az egyik szarkofág tartalma hamar azonosíthatóvá vált, köszönhetően egy meglepően jó állapotban fennmaradt sírfeliratnak. A felirat a következőt tartalmazta: "EZ MESSIRE ANTOINE DE LA PORTE TESTE, KANONOK AZ EGYHÁZBAN. ELHUNYT 1710. DECEMBER 24-ÉN, 83 ÉVESEN. NYUGODJÉK BÉKÉBEN."

Antoine de la Porte egy jómódú férfi volt, ami az ólomból készült koporsóból is kiderül. Az ólomkoporsók akkoriban a gazdagok privilégiumai közé tartoztak, mivel jobban megőrizték a testet a bomlástól. Azonban, bár a koporsó valóban megóvta valamennyire a maradványokat, a test jelentős mértékben lebomlott, és csak a csontok, a haj és néhány textilmaradvány maradt meg.

A csontváz elemzése során a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Antoine de la Porte életében mozgásszegény életmódot folytatott, ami többek között köszvényhez vezetett – ez az állapot gyakran a túlzott étkezés és alkoholfogyasztás következménye. A kánon, azaz kanonok rangja lehetővé tette számára, hogy központi helyen, a katedrális főkeresztje alatt helyezzék örök nyugalomra. Élete során jelentős befolyással és vagyonnal rendelkezett: ő finanszírozta több művészeti alkotás elkészítését, amelyek ma a Louvre-ban láthatók, és hozzájárult a katedrális kórusának fenntartásához is.

A titokzatos második szarkofág

A második szarkofág azonban nagyobb rejtélyt jelentett a kutatóknak. Az első elemzések egy 25 és 40 év közötti férfi maradványait mutatták, aki vélhetően már gyermekkorában megtanult lovagolni. Ezt a medencecsontjain talált jelek is megerősítették. A csontváz további vizsgálata alapján az illető krónikus betegségben szenvedett, és szinte az összes fogát elvesztette halála előtt.

A férfi koponyáján deformitások nyomaira bukkantak, amelyeket valószínűleg csecsemőkorában egy fejfedő vagy fejpánt viselése okozhatott. Emellett a csontvázban olyan újonnan képződött csontok is megfigyelhetők voltak, amelyek sérülés utáni gyógyulásra utalnak, ami krónikus meningitiszre utalhat – ez a tuberkulózis egyik következménye lehetett. Érdekesség, hogy a koponya egy részét a halál után levágták, ami a 16. századi nemesek körében elterjedt gyakorlat volt.

Joachim du Bellay, a költő

A további kutatások után a régészek feltételezése szerint a titokzatos test Joachim du Bellay francia költő maradványai lehetnek, aki 1522 és 1560 között élt. Du Bellay személyisége és élettörténete számos ponton megfelel a megtalált csontváz jellemzőinek. A költő híres volt lovas tudásáról, és krónikus betegségek is gyötörték, köztük a meningitisz, amelyet a kutatók most a halálának okaként is felvetettek. Du Bellay köztudottan tuberkulózissal küzdött élete során, és az ő boncolásán is kimutatták a meningitisz jeleit.

Az INRAP (Francia Nemzeti Megelőző Régészeti Kutatóintézet) közleménye szerint különösen du Bellay-ra fókuszáltak, hiszen a költő számos testi jellegzetessége egyezik a megtalált maradványokkal. Annak ellenére, hogy halála után már nem volt kanonok, a költő végső nyughelye a katedrálisban volt, bár 1758-ban nem találták meg a sírját. Családja eredetileg a nagybátyja mellé kívánta temettetni, de a sírhelye valahogyan eltűnt.

A sírhely rejtélye

Bár a kutatók azt feltételezik, hogy a második szarkofág Joachim du Bellay maradványait rejti, még mindig rejtély övezi, hogyan került a teste a mostani helyére. A feljegyzések szerint ugyanis eredetileg egy oldalkápolnában temették el.

A régészek két lehetséges magyarázatot kínálnak: az egyik szerint du Bellay-t ideiglenesen helyezték el a szarkofágban, de az átmeneti sírhely végül állandóvá vált. A másik lehetőség, hogy koporsóját később, egy másik temetés alkalmával helyezték át a mostani helyére, 1569-ben, miután életműve teljes kiadásban megjelent.

forrás: iFLScience