71 éve él vastüdőben egy nő, múzeumból kap alkatrészt, ha elromlik a gép

Martha Lillard 1953 óta használ vastüdőt. Ötéves korában a járványos gyermekbénulás megbénította a légzőizmait, így képtelen lett önállóan lélegezni. Élete jelentős részét vastüdőben tölti, de már nem folyamatosan. 

A nő az állapota miatt nem tud teljesen lemondani az eszköz használatáról, de az évek során kifejlesztett technológiák és a saját erőfeszítései lehetővé tették, hogy a nap egy részét a vastüdőn kívül töltse. Körülbelül napi 16-20 órát kell a gépben töltenie, főleg éjszaka és pihenés közben. 

71 éve él vastüdőben

1953. június 8-án Martha épp az ötödik születésnapját ünnepelte egy oklahomai vidámparkban, néhány nappal később az élete örökre megváltozott. Torokfájással és merev nyakkal ébredt, családja kórházba szállította azzal a gyanúval, hogy gyermekbénulása lehet. A diagnózist az orvosok is megerősítettek, ezt követően Martha hat hónapig volt kórházban, vastüdőre kötve, hogy segítsék a légzését, a gép azóta is az élete fontos része, enélkül már nem élne.

Az ötvenes éveknek megfelelő szabályozás szerint a gépet a használóknak kell karbantartani és szervizelni. Mivel már nincs gyártó, amely pótalkatrészt biztosítana Marthanak, a nő múzeumból szerzi be a szükséges eszközöket, ha valami meghibásodik. 

Martha minden éjjel a gépben alszik, és bár sokan, akik gyermekbénulásban szenvedtek, végül elhagyták a gépet, ő soha nem tehette meg. 2021-ben a Radio Diariesnek nyilatkozva a következőket mondta: 

„A légzés minden formáját kipróbáltam és számomra a vastüdő a leghatékonyabb, a legjobb és legkényelmesebb módja a túlélésnek."

A 76 éves asszony egy alkalommal komoly bajba került, attól tartott, a vastüdő lesz a koporsója. Oklahomában, ahol lakik, nem ritka télen a szélsőséges időjárás. Egy nap jégvihar söpört végig a környéken és a vastüdőben lekapcsolt a vészgenerátor. Nem működött a gép és nem indult be a fűtés. A nő lakása hamarosan teljesen áthűlt, de segítséget sem tudott hívni, mert a telefonoszlopok leszakadtak a jég súlya alatt.

„Olyan, mintha élve temettek volna el. Nehezen vettem a levegőt. Emlékszem, hangosan mondogattam magamnak, hogy nem fogok meghalni, nem fogok meghalni.”

Szinte az utolsó pillanatban, átfagyva sikerült elérnie a segélyszolgálatot, akik be tudták indítani a generárort.

A vastüdő a természetes légzést hivatott pótolni

A vastüdő egy nagy, fém henger, amelyben a beteg fekszik, a feje kívül, a teste pedig a készülék belsejében van. A készülék légmentesen záródik a nyak körül. A vastüdő működése a nyomáskülönbség elvén alapul. A gép belsejében a nyomás ciklikusan változik. Amikor a gép levegőt szív ki a hengerből, a nyomás csökken, ami vákuumot hoz létre.

A nyomáscsökkenés következtében a mellkas tágul, mivel a külső nyomás kisebb, mint a belső. Ez a tüdők kitágulását és a levegő beáramlását eredményezi a légutakba, hasonlóan ahhoz, ahogyan a rekeszizom és a mellkasi izmok normális esetben működnének.

Amikor a gép újra engedi a levegőt a hengerbe, a nyomás növekszik, és a mellkas visszaesik a normál helyzetébe, kinyomva a levegőt a tüdőkből. Ez a ciklikus változás utánozza a természetes légzést.

Forrás: Ladible