Az USA történelmi kettészakadását két bátor nő véráztatta kamerája mutatja meg nekünk

Az elmúlt években joggal érezhettük úgy, mintha csak egy filmben lennénk. Sorra következtek be olyan események, melyekre egyáltalán nem voltunk felkészülve, és azt hittük, hogy soha nem történhetnek meg. Ezeket alighanem nem kell részletezni, hiszen mindenki tudja, miről van szó.

Így aztán felesleges is azon gondolkodni, hogy az Egyesült Államok szétesése lehetetlen opció, és bár a Polgárháború totális fikció, vannak benne olyan elemek, amik bármikor élesedhetnek és teljesen kiszámíthatatlan következményei lehetnek.

Való igaz, az USA hatalmas és a nemzeti egység kívülről mindennél erősebbnek tűnik, a válságok, a katasztrófák, a politikai ellentétek, és a generációs kihívások mind-mind megtépázzák ezt a kényes egyensúlyt, amiben több mint 330 millió ember éli mindennapjait.

Alex Garland filmjének disztópikus világa azért is tűnik különösen félelmetesnek, mert a valóságból építkezik, és ugyan felnagyítja az emberi kegyetlenséget, azt is jól kiemeli, hogy mi történhet, amikor megszűnik a rend, és amikor az emberek többé már nincsenek törvények közé szorítva.

Ez ugyanúgy feltűnik az apróbb jelekből – így a lángoló épületek, melyeket senki nem fog eloltani -, mint a nagy egészből, ami a metropoliszokat óriási, lelküket vesztett betonsivatagként ábrázolja. Az emberek ugyan próbálják korábbi életük romjait egyben tartani, de amikor nincs áram, nincs tömegközlekedés, sem épkézláb tájékoztatás, akkor a kétségbeesés válik az uralkodóvá.

Főhőseink kameráin keresztül követhetjük nyomon az eseményeket, Kirsten Dunst pedig tökéletesen hozza azt a karaktert, aki a komplett sajtót ábrázolja, már ami még megmaradt belőle. Egy kiégett, a szenzáció végső, legborzasztóbb képsorait hajszoló fotóriportert, aki még egy utolsó nagy durranást szeretne.

A reménysugarat azonban nem ő, és nem is a békebeli világot jelképező idős társa, valamint a kollégájával kiegészült csapat jelenti, hanem egy lány, aki szeretne Lee Smith nyomába eredni. Hosszú utazásuk közepette mindent láthatunk, ami magát a nézőt is elrettenti, és ami után csak a békére vágyunk.